Ismerkedés a tárgyakkal, a konyhával

Tegnap és ma annak rendje és módja szerint iskolába kellett mennem, wuhuuu...

A tegnapi első órám: German for Beginners (~kezdő német). Abszolút pozitív élmény volt, de nem vmi izgi. Igazi nyelvóra, ahogy azt általános iskolában kapja az ember: elismételjük a szavakat kórusban, aztán egyesével... A tantónéni orosz akcentussal tolta nekünk az angolt, és magyarázta, h melyik német szót hogy kell kiejteni, mi mit jelent. Szerintem tuti, h az angol a gyenge pontja :D 

De hamar kibukott, h már tanultam németet, úgyh úgy döntöttem, ma kipróbálom a German II órát, amiről meg kiderült, h nem közvetlenül a German for Beginners folytatása, mert bizony van German for Beginners II is, no de mind1, most már ezt is tudom. A tantóbácsi nagyon cuki, de egy esettanulmányt megérne: az első óra után már tudom, h anno heti 50-60 órát is dolgozott a jobb megélhetés kedvéért, ill. h milyenek a lakásviszonyok Frankfurtban, meg a lányai..., meg h az orosz megszállás alatt... blablabla... Szóval tőle nem csak németet, de sok egyéb érdekes dolgot is tanulhatok. Majd még eldöntöm, h melyik német óra marad.

Tegnap volt szerencsém a French VI (~francia VI) órába is belekóstolni. Összesen 4-en voltunk: 2 észt lány, egy török lány és én. A tantóbácsi itt is nagyon cuki, halálra dicsért minket, ha eltudtuk ragozni az avoir igét v vmi hasonlót... pff... Azt hiszem nem ez lesz a legnehezebb órám, pedig azt írták, h B1/B2 szint kell a tárgyhoz. De azért megtartom szerintem, hiszen megígértem, h jövőhétre kreálok 7 mondatot egy magyar városról... pff :D

Ma viszont volt egy igazán érdekesnek és hasznosnak tűnő tárgyam: Public Speaking (~nyilvános beszéd). Egyből bele is vetettük magunkat a sűrűjébe, és túl is estünk az első "beszédünkön". Az egész csoport előtt kellett bemutatni azt az embert, akivel előtte kb 15 perc alatt kellett megismerkedni. Azt kell mondjam, h baromira izgultam, pedig csak 13 hallgató és a tantónéni előtt kellett beszélnem. Remélem, h a félév végére már sokkal jobban fog menni. :) Jah, és egy érdekesség: a párom azzal zárta a bemutatásomat, h egy örömteli dolgot szeretne még elmondani rólam: hamarosan meg fogok házasodni!!!???? Azt hiszem vmit súlyosan félreértett a Georgia-ból érkező lány. Nem az USA-ban található állomról van ám szó, hanem a Fekete-tenger keleti partján elterülő országról. Aki megnézte a legutóbbi bejegyzésben található két videót, az már hallhatott róla. (egy kis önreklám... kac-kac :D)

Oh, igen, és emiatt a tárgy miatt azt hiszem a kedd esti hesszelések, kártyázások, stb. nem nyúlhatnak egészen hajnali fél 4-ig, ahogy ez tegnap este sikerült :/

Éééés iiiigen, ma végre megfőztem az itt-tartózkodásom első rendes kajáját. Bár szerintem a rántotta és melegszendvics is rendes kajának minősül, de azért a csirkemell és a rizs talán az igényesebbeknek is a kedvére való. 

És végül egy kis időjárás jelentés a végére: -1 fok, szakadó hó, némi szél, egészen kellemes az idő :)

Az első nap az iskolapadban

Ez is elérkezett egy héttel azután, h fölszálltam a Stockholmba tartó repülőre ma bizony tanórákra kellett mennem. Elöljáróban annyit, h itt úgy működik a rendszer, h az első két hétben megnézheti az ember, h melyik óra milyen, szimpatikus-e a tantónéni ill. a követelmények, és csak ezután kell véglegesíteni az órarendet. 

Délben kezdődött az első órám: English for Special Purposes. Egy tündéri észt néni tartotta, akitől ma megtanultam, h az észtek csak akkor gyorsak, ha a téli hidegben kint kell gyalogolniuk, egyébként mindent csak szépen lassan... Igazából sok hasznosat nem csináltunk, de már túl vagyunk a bemutatkozáson (a kb 23  fős csoport fele finn), és megnyugtatott, h nem kell azon paráznom, h nem sok közöm van a gazdasági tanulmányokhoz, pedig ugye ez az óra vmi business english féle akar lenni.

A második órám... hahh.. na az egy élmény volt. Environmental chemistry (~vmi környezeti kémia). Kezdjük azzal a dolgot, h nem volt elég hely a teremben, ezért hátul egy kb 2 méter hosszú padon zsúfolódtunk össze öten, aztán 15 perc után angolról észtre váltott az orosz tantónéni, és közölte, h sorry, de az előadások észt nyelven zajlanak majd, de a 4 gyakorlatot az erasmusosoknak megtartja majd angolul. Majd meglátjuk mi lesz ebből...

A mai utolsó órám 6-kor kezdődött: Estonian Language and Culture (~észt nyelv és kultúra). A tantónéni nagyon aranyos, az észt nyelv meg továbbra is nagyon cuki. Imádom hallgatni, tök kis dallamos. Azért van egy nagyon hülye magánhangzójuk, ami vmi olyasmi kiejtve, mintha az ember ö-t akarna mondani úgy, h közben az "i" kiejtésére húzza szét a száját. De annyira nem gáz, mert a legnagyobb észt sziget, Saaremaa lakói sem tudják kimondani :D

Ezek után pedig jöhetett egy jó kis vacsi az óváros III Drakoon nevű hangulatos éttermében, ahol csak gyertyafény világította meg a tereket, észt népzene szólt a háttérben, viszont mágikus kártyával lehet fizetni, hiszen itt az utolsó szakadt kocsmában is fizethet az ember kártyával. Kipróbáltuk, h milyen az az elk soup ~ jávorantilop leves (?), amihez különböző töltelékű péksütikből lehetett választani, pl. répás, káposztás, háziállatos (nem mertem ilyet kérni, mert a háziállatról én egyből a kutyára, macskára asszociáltam)..., végül vmi vadállatos husival töltöttet választottam. 

balról jobbra: Guillaume, Lisi, Camille, én

ezt a képet a netről loptam, csak h jobban átérezhesse mindenki a hely szellemét

Mellesleg így egy hét elteltével vmi furi érzés fogott el ma délután. Csak üldögéltem, néztem ki a fejemből... Most már vmivel jobb a helyzet, de még mindig nem érzem magam a toppon. Pedig nem lehet különösebb okom panaszra. Az emberek cukik, a hely jó, túl vagyok az első sulinapon, ami szintén egészen jó volt, ahhoz képest, hogy suli, de vhogy akkor sem az igazi a helyzet. Azt hiszem most kezdem felfogni, h ez nem olyan, mint otthon, h 2-3 hetente nyugodtan hazakeveredhetek, v kb bármikor kinyafoghatok egy találkát és egy ölelést a barátomtól :) No, de tényleg, a helyzet tök jó, és szeretek itt lenni. A tegnap esti kis parti is jó volt a negyedik emeleten... Tanultam új kártyajátékokat ill. vmi dobókockával játszható (természetesen ivós) játékot is... Csak úgy zengett a folyosó a nevetéstől :D

Oh és így zárásképp két angol nyelvű videó, amiből kiderül, h Észtország egyáltalán nem javasolt, ill. h a magyarok bizony észtek, akik úgy döntöttek, h magyaroknak nevezik magukat. Have fun :D

1. A tourist guide: Estonia according to Estonians
   http://www.youtube.com/watch?v=f1M-7_GhfD4
2. Europe according to Estonians
   http://www.youtube.com/watch?v=WUgqXGu_gTQ

Orientation Days

A péntek és szombati napokat az orientation days programjai töltötték ki. Pénteken volt a hivatalosabb része a dolognak: bemutatkoztak az egyetemen dolgozó népek közül azok, akikkel a legtöbbet fogunk érintkezni itt létünk során, és akik segítenek majd nekünk ügyes-bajos dolgaink intézésében. Annyi információt zúdítottak ránk röpke 4-5 óra alatt, h csak na. Körbejártuk az egyetemet (részemről ez már a 3. kör volt, szóval remélem holnap nem tévedek el, mikor óra kell mennem :D), ebéd, még egy sor blabla hasznos információ, aztán néhányan bementünk a központba elintézni a lakhely regisztrációt, és közben megláttam ezt az épületet:

Nem merném azt mondani, h szép, de minden esetre érdekes...

No, és most jön a nap szórakoztató része: a pub crawl, hevenyészett fordításban kocsmatúra. Este 7-re értünk be a belvárosba, kb 12 fős csoportokba osztottak minket, kaptunk egy-egy listát a kocsmákról, az ott végrehajtandó feladatokról, és egyéb feladatokról, amiket menet közben extra pontért meg kellett oldani.

Csak ízelítőnek néhány feladat:

• az első pub, ahova mennünk kellett a Kodu Baar volt, ez az a hely, amit a múltkor mutattam... no, oda úgy kellett bevonulnunk, hogy közben a YMCA-t daloltuk és "táncoltuk", aztán ivás...
• köztes feladat volt, hogy gyűjtsünk annyi óvszert ismeretlen emberektől, amennyit csak tudunk
• csókoljunk meg idegen embereket az utcán (a francia fiúnk elég lelkes volt... :P)
• beszéljük rá a pultost, h vegye le az alsóneműjét, és csináljunk vele egy képet. Egy pultoslányt sikerült rábeszélni, hogy vegye le a melltartóját (a képet a személyiségi jogok védelme érdekében inkább nem postolom), aztán annyira lelkes volt, hogy az egyik csapattagunkkal (aki mellesleg lány volt) még egy csók is elcsattant, de csak azért, mert ez is egy feladat volt. No azért senki ne gondolja, h ezek vmi vad csókok voltak, csak zárt szájjal összeérintették az ajkukat.
• keressük meg a Million Korun Toilet-et, és menjünk be egyszerre amennyien csak tudunk. Ez am egy szimpla nyilvános wc, 20 centért bárki használhatja, de marha sokba került, h megépítsék, ezért kvázi turisztikai látványossággá vált.
• szerezzünk aláírást a pultsoktól a nyakunkra, mellkasunkra, melllünkre
• öhm, egyelőre ennyi jut eszembe, így félkómásan ébredés után

A "játék" végeztével átmentünk egy Club Privé nevű helyre, ahol ilyen látvány fogadott minket:

végülis azért vagyok itt, h szélesítsem a látókörömet :D

Tegnap déltől az egyetemen vettünk részt egy játékos ismerd-meg-az-egyetemet programon. Ezek után végképp remélem, h megtalálom majd a déltől kezdődő vmi angol órámat :D

Ja igen, próbáltam összerakni vmi órarendet, de ezek tök kettyósok, a mester képzésen az össze óra délután van, általában 5-kor kezdődnek, és vígan este fél 10, 10 óra fele érnek véget. Persze logikus, mert aki mester képzése van, az általában már dolgozik mellette, és így meló után lehet tanulni, wuhuuu.

No és este megrendezésre került a szobánk első bulija. Az idei félév erasmusos facebook csoportjában felvetettük, h mi lenne, ha... Írtunk egy szobaszámot, meg h este 10. Kb 3 ember reagált, aztán csak pislogtunk, h mennyien jönnek, és jönnek, és még mindig jönnek... Mindenki hozta a saját kis poharát, székét, italát... A végén kiköltöztünk a folyosóra, mert a konyhában már nem fértünk. :D

Viszont most már itt az ideje, h rendet tegyünk a buli után, és lemossam a karomról a török feliratot, ami azt hirdeti, h "szeretlek" :D

Az első városnézés Tallinnban

Végre ennek is eljött az ideje: az első városnézés Tallinnban. 

Ebéd után  a két szobatársammal, egy német lánnyal, és egyikünk tutorával elindultunk, h körbenézzünk kicsit a belvárosban. Eredetileg a lakóhelyünk regisztrálását is el akartuk intézni, de még nem voltak készen a lakhatási szerződésekkel, úgyh ez későbbre maradt.

Szóval 3-as troli, végállomás a városközpontban. Felmentünk a központ legmagasabb épületének (egy hotel) felső szintjére, a kellemes kis kávézón átsétálva kimentünk a teraszra, és ez a szépséges látvány fogadott minket:

Aztán bebarangoltuk az óvárost, már amennyire időnk, energiánk és a hideg engedte. Meg kellett állapítanom, h ez bizony egy nagyon szép kis város, és igazából nem is olyan kicsi, ahogy az fent néhány képen is látszik. Továbbá iszonyat sok templomuk van! Az óvárosi szűk macskaköves utcák első ránézésre össze-vissza kacskaringózva visznek föl és le. Tele van régi házakkal, amikben üzletek, éttermek, pubok és mindenféle irodák vannak. Íme néhány kép ízelítőnek:

az óváros főtere

a parlament egyik oldala, előtte pedig a szép kis lépcsősör, amint fel kellett küzdenünk magunkat, de legalább mire felértünk, már nem fáztunk :)

ismét a parlament, csak egy kicsit közelebbről

kilátás föntről némi napsütéssel :)

a sok-sok templom egyike: az észt templom

nem meglepő módon, ez bizony az orosz templom

a parlament másik oldala

vmi random jópofaság

az építőmérnöki létemet le sem tagadhatnám, amiért megálltam megcsodálni, hogy milyen szép kis erkélyt rittyentettek erre a házikóra néhány - gondolom - öntöttvas gerendából meg némi téglából

aztán betévedtünk vmi pub-ba, aminek bizony ez a bejárata. Kicsit (najó, nem kicsit) homályos a kép, de azt hiszem jól látszik, h semmiféle tábla nem villog az ajtó fölött, h ez bizony egy ilyen kis pofás bárt rejt magában, amit az alsó képen láthatunk. Nem egy mainstream hely...

Aztán mire kijöttünk, már besötétedett, úgyh kényszert éreztem rá, h megszülessen a következő kép:

az opera

ezt pedig nem tudom, h mi, de tökre tetszett

A városnézés tanulsága azon túl, h tetszetős kis város ez, h az észtek bizony elég gyorsan sétálnak, mert minél gyorsabban gyalogol az ember, annál kevésbé fázik :D

Este sikerült megismerkedni még két kínai és még két német leányzóval. Meg kellett állapítanom, h a fene se kívánkozna Kínában kolisnak lenni: 6-an (hatan!) vannak egy szobában úgy, h az íróasztaluk és a ruháik az ágyuk alatt van! Szóval ahhoz képest az otthoni 4-ágyas vpk is egy álom.

A nap további tanulságai:

• az észteknél drága a bor (még szerencse, h jobban szeretem a sört)
• van vmi túró szerű dolguk, csak a hazai túrótól ez sokkal krémesebb, nem darabkás, viszont a "túrósbélesük" finom
• továbbá van vmi, amit itt cheese cake-nek (sajttorta/süti) fordítottak nekünk, és speckós észt dolognak mondják. Na erről nekem a hazai túrórudi jutott eszembe, csak ugye ez is ebből a krémes dologból készül, és csokival van bevonva.

Hirtelen ennyi, majd mesélem a mai napot is... Elöljáróban csak annyit, h sikerült eljutnom arra a szintre, h az előbb itt ültünk egy szobában, Gabriela (cseh), Lisi (oszták) és én, egy darabig nem trécseltünk, majd mikor megszólaltam, teljes természetességgel elkezdtem nekik magyarul beszélni, és csak akkor esett le, h vmi nem oké, amikor néztek rám zavart tekintettel :D 

Az első nap Tallinnban

Még mielőtt rátérnék az első Tallinnban töltött napra, azért elmesélném a kompon töltött este folytatását:
Mire megírtam a blogbejegyzést, és feltöltöttem a képeket, már nem is éreztem semmit az elfogyasztott alkoholból, és álmos sem voltam, úgyh elhatároztuk, h megnézzük milyen a buli. Egészen pofás kis partihely volt, bár mit vár az ember egy félluxuskompon. Én jól éreztem magam nagyon, és aki ismer, az tudja, h már a Drönkbe leérkezve három lépés után is riszálni akarok, szóval nem riasztott el az sem, h Márkkal kb mi voltunk az átlag életkor, mert 15-től 30+-ig elég vegyes volt a társaság. Am meg ezek az északi népek tök kettyósok: a kiscsajok egyszál kis semmikben riszáltak! :O bár gondolom utcára már nem mennek ilyen ruhában.

csak ilyen jeges volt körülöttünk a tenger
(Márk meg is állapította, h most már érti, h a Titanicban miért nem úszkáltak el a népek)

No, és másnap reggel bizony már Észtország partjainál hajóztunk, mire a reggeli tesz-vesz és összepakolás után felmentünk a fedélzetre. Am nem gondoltam volna, de aznap reggel jobban izgultam vmi miatt, mint amikor elindultuk Budapestről. Talán akkor még csak ilyen "nyaralni" megyek érzés volt bennem, most viszont arra a helyre érkeztem meg, ahol az elkövetkező ~ 4 hónapot fogom tölteni.

és íme ez a kép fogadott minket

majd egy kicsit közelebb érve az új és az óváros szépen egymás mellett :)

Aztán a kikötőben összeszedett minket Márk tutora, Anastassia, és eltaxiztunk az Academic Hostelbe. Íme, itt fogok lakni:

 Miután körbevezetett minket az egyetemen nagyvonalakban, végre megebédelhettünk. Vmi rakottkrumplihoz hasonló dolgot ettem főfogásként, és azt kell mondjam finom volt. No de evés közben igen vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Íme a szoba ablakából a "táj":

Igen, mindenki nagyon jól látja, ez bizony elég szocreál... és az elmúlt 23 évem során nem nagyon kellett hozzászoknom ehhez a látványhoz. Hajdúsámsonban ilyen ugye nincs, Debrecenben sem azon a részen töltöttem időm nagy részét, ahol paneldzsungel van, Budapesten meg szintén nem. Ráadásul ekkor még egy szobatársam sem volt, és egy kicsit elfogott az úristen-mi-lesz-itt-velem érzés. 

Aztán megérkezett az első lakótársam. Ja a közérthetőség kedvéért úgy néz ki egy "flat", hogy van egy közös étkező-konyha, ahonnan nyílik a wc, a fürdőszoba, és 2 db kétágyas szoba. Szóval megérkezett Elisabeth, egy osztrák lány, aki nagyon aranyos, és mindjárt jobban éreztem magam :) Kipakolás után összeszedtük a két Márkot, és elmentünk boltba. 

Tapasztalatok:

• ugyanolyan trolik vannak, mint Pesten, sőt a debrecenivel még a szín is azonos:

 

• itt nincs normális kenyér, pááánik! :D najó, lehet van, csak mi nem találtunk
• az árak hasonlóak, mint otthon, viszont az elektronikus kütyük sokkal drágábbak
• a svédekhez hasonlóan az észtek sem takarítják a járdákat
• azt észt söröket kétféle méretben lehet vásárolni:  0,5 l és 0,568 l = 1 pint! természetesen meg kell kóstolni a helyi ízeket, és akkor már olyat, amit otthon nem kap az ember: 1 üveg (pint természetesen) Alexander Suur, amit Tartuban készítenek, és elvileg szerveznek majd oda kirándulást

Hazaérkezvén kiderült, h megérkezett a szobatársam, Gabriela Csehországból. Azt kell mondjam szépen összegyűlt a szomszédság: egy cseh, egy osztrák és egy magyar. És elvileg jövőhéten érkezik majd egy francia lányzó. Am tök jó, mert ha veszek föl német és francia órákat, akkor lesz, aki majd segít :P

első itteni vacsi: a két Márk és Elisabeth

Vacsi után átjött két cseh lány és még egy magyar srác. Trécselgettünk, pálinkát kóstoltunk, bár a legtöbbeknek már van tapasztalatuk a pálinkával, és nem igazán rajonganak érte, és nem is tudom miért... :D

Este pedig egy rövid időre hatalmas pelyhekben hullott a hó. Nem vitt rá minket a lélek Gabrielával és Elisabeth-tel, h kimenjünk, de aranyos volt látni az ablakból, ahogy (talán) koreai lányok játszottak, akik valszeg még sohasem láttak havat :) 

Köszönetnyilvánítás: Sinka Áginak köszönjük a szilvás Unicumot, amit Elsiabeth-tel megkóstoltunk (apropó, ha vki meglátogatna, akkor az nyugodt szívvel hozhat ilyet :P)

Ennyi volt a móka mára, 10:28-kor zárom soraimat a konyhában üldögélve a Szabitól kapott plédbe burkolózva :)
Még vmi: a mai blogbejegyzést anyukámnak ajánlanám, aki tegnap ünnepelte 18. szülinapjának n+1. évfordulóját. Ezúton is boldog szülinapot kívánok!

Úton Tallinnba 2. aka városnézés Stockholmban

No, mielőtt nekikezdenénk itt ennek a mai blog dolognak szögezzük le, hogy este 10 óra van tallinni idő szerint, 4-kor ettem utoljára, most a Tallink Silja "kompján" üldögélek, sz*r a net, és 3 sör és egy jäger után mosolygok röhögök a világon :D Na akkor essünk neki...

Mint ahogy tegnap beharangoztam, a mai napot a stockholmi városnézés töltötte ki nagyrészt. Persze előtte jó magyarhoz illően alaposan bereggeliztünk - már ha benne volt a szállásdíjban -, végigkóstoltam mindent, amit csak lehetett, és most már azt is tudom, h h van a narancs svédül, pontosabban már nem tudom, de akkor sikerült kilogikázni :D Kicsekkolás, cuccok elhelyezése a hajó-hotel csomagmegőrzőjében, beöltözés eszkimónak, már ha -10 fokot jósoltak, aztán indulás!

Első alaptétel: STOCKHOLM EGY GYÖNYÖRŰ VÁROS, AHOVÁ MÉG VISSZA FOGOK JÖNNI!

Körbejártuk a Gamla Stant (óvárost), meg a az "újváros" egy részét, és hát, hát nem is tudom, egyszerűen gyönyörű... íme egy kis  ízelítő:

reggel a City Hall a szállásunk fedélzetéről :) 

az "utca", ahol élünk :P

az óváros régi főterén házikók

 a központi vasútállomáson korlát. Hát nem édi? :)

 k***a kacsák mindenhol

 Santa Clara Church

 Citadella á la Stockholm

 hát, ez csak úgy :)

"hazaérkezvén" meg hogy má' én is szerepeljek egy képen, és nehogy azt gondolja bárki is, h csak kamuból írogatok itt :D

Volt még sok más szépség, de most ezek jöttek kézre, h feltöltsem.

A mai tanulságok (ezt most nem kell ám komolyan venni, csak sztereotípiák, amit egy alkalom után levonhat az ember):

1. a svédek tényleg nem takarítják a járdákat
2. a svédek nem használják az irányjelzőt a kocsiban
3. a svéd gyalogosok lesz*rják a jelzőlámpákat, de legalább csak akkor mennek át az úton, ha tényleg nem jön autó
4. a svédek tök kedvesek
5. a svédek mindegyike beszél angolul (kivétel a taxisofőr). pl: tízórai kávé és süti közben sikerült megismerkedni egy nénivel, akinek a férje magyar volt, és magyarul ill. főleg angolul trécseltünk vele
6. ez egy jóléti társadalom: az embereknek van kapacitásuk ebben a fagyban futni járni! :O
7. ezen a "kompon" sok a tini p*csa, akik mellett farmerban és passzos kis pulcsiban erőteljesen túlöltözöttnek érzem magam, vagy csak én nem készültem föl telljes mértékben az út nyújtotta élményekre: nem hoztam parti-p*csa rucit!...páááánik! :D

Ennyi mára, találkozunk... öhm, elhamarkodott ígéretek helyett inkább csak balladai homály: találkozunk legközelebb ;)

Jajj, és a legfontosabbat majdnem elfelejtettem: BOLDOG SZÜLINAPOT, PÖTTYMAMA! :)
Mellesleg meg menjen minden hímsoviniszta a fenébe, h a néni a meg a szálló tulaja meg a pultos csaj is csak Márkra néz beszélgetés közben... pfff...

Úton Tallinnba 1.

Hello Kedves Mindenki, aki arra vetemedik, hogy időről-időre elolvassa, hogy mi mindent írok itt össze
Először is szögezzük le, hogy még soha nem írtam blogot, nem is tapasztaltam eddig sok írói vénát magamban, de ha másnap, akkor már arra jó lesz, hogy öreg napjaimon visszaolvasgassam. Ez a fedősztori, egyébként azért írok, hogy ne kelljen mindenkinek egyesével leírni, hogy mi is történik velem, ez alatt x nap alatt, amit az erasmus ösztöndíj kapcsán külföldön töltök.

Szóval kezdjük azzal, h életemben most ültem először repülőn... ha ez nem lenne elég, akkor hozzáteszem, h röpke 2 órácskás késéssel indultunk, mert a gépnek vmi futómű hibája volt... kellemesen indult az út, a felszállás alatt a külsőm gyorsabban mozgott, mint a belsőm, de miután helyre kerültek a dolgok, akkor kellemesen elszundítottam, és azzal a közhelyes megállapítással ébredtem, h a felhők fölött mindig kék az ég :)

Stockholm Skvasta repteréről busszal keveredtünk be a központba, és menet közben máris levontam az első fontos tanulságot: a svédek szeretik Szikora Robit! Legalábbis a mellettem ülő pasi zenei ízlése ezt tükrözte :D

No és mi az, amit egy európai országból érkező először meglátogat egy másik európai országban? Igen, a jóöreg McDonald's-ra gondoltam, aztán hogy kevésbé érezzem rosszul magam az elfogyasztott cirka 1500 kalória után, rábeszéltem Márkot, hogy "bkv"-zzunk + gyalogoljunk a szállásra. És ekkor levontam a kettes számú tanulságot a svédekről: a járdákról nem takarítják el a havat! :O

a szállásunk sötétben

kilátás a hotel bárjának ablakából, csak úgy homályosan

és végül egy kis svéd sörcő :)

Ennyi mára, holnap reggel nyakunkba vesszük a várost! :)