Kaja, nemzetközi kaja (és pia :P)

Kedves Olvasó!

Elnézést kérek az elmúlt heti lustaságomért, most részben próbálom pótolni a kimaradt bejegyzés(eke)t. Próbálom röviden és élvezetesen előadni, h mi minden történt az elmúlt egy héten.

A következő részletet még hétfőn írtam, de nem jutottam a végére, ezért most azt bővítve írom soraimat mogyorókrémes-erdeigyümi lekváros kenyér majszolgatása közben.

[hétfő este íródott sorok kezdete]

2013. március 25., hétfő. Ma 9 hete jöttem el otthonról, és úgy tűnik, mintha csak tegnap lett volna. Leszámítva azt a sok-sok eseményt, hülyeséget, szórakozást, átnevetett estét, ill. a szebbnél szebb és érdekesebbnél érdekesebb helyeket, ahol jártam ez alatt a 9 hét alatt. A 16 hetes félév felén már túl vagyunk, remélhetően lassan a télen is túl vagyunk: ma már elkezdett olvadni a járdákat borító jégpáncél, és német óráról hazafele jövet felmerült bennünk az ötlet, h talán most jogos lenne befizetni egy cuki virágos/pöttyös/egyéb-cuki-mintás gumicsizmára :D

No de lássuk csak, hol is hagytam abba a mesét legutóbb.

Oh igen, csütörtök este, Student House, International Night. 10 ország képviselőinek adatott meg a lehetőség, hogy süssenek-főzzenek, és bemutassák a kultúrájukat az estére ellátogatóknak. Sajnos ez alkalommal magyar asztal nem volt, mert nemes egyszerűséggel nem volt elég hely, ezért majd április végén kapunk lehetőséget. Viszont volt cseh, osztrák és francia asztal, úgyh az összes lakótársam lelkesen készülődött egész nap. Este 9-re odaértünk. Rövid bemutatkozás után a közönség éhesen nekirontott az asztaloknak, és mire a sor végén lévő francia és koreai állomáshoz értem, már csak üres tálak és tálcák fogadtak. De menet közben azért ettem-ittam finomakat.

A most következő néhány sorban csak egy-egy példát emelik ki, hogy hol mit kóstoltam, különben szörnyű bűntudat ébredne bennem, h mi mindent összezabáltam. 

Szóval a lengyel asztalnál többek között almáspitével kínáltak. Na nem ám a hagyományos sütire kell itt gondolni, hanem a Zubrowkára almalével :D A szlovákoknál haluskyt ill. sajtokat kóstoltam, a cseheknél Staroprament  (mi mást?), sütit, csokit, kekszet. És ami a legmeglepőbb: lepcsánkát, tócsnit vagy ahogy tetszik. A szlovákok állítják, h ez az övék, a csehek meg, h övék. Én inkább már nem szálltam be a vitába, csak elkönyveltem, h ez kelet-európai és kész. Az osztrákok isteni almásrétest sütöttek, és a Mozart golyszlikból is jutott bőven :D Az olaszok tésztái és gyümölcstortája ahh... (a pizzából sajnos már nem jutott). A francia étkeket már jó előre lemeóztam még otthon :P A koreai asztalnál már csak némi rágcsa jutott, a finneknél meg vmi borzalmas cukorkát ettem, brr. soha többé :D A spanyolok nem igazán kápráztattak el. Az egyetlen lett fiúnk pedig kellemesen eliszogatott, és marha jól érezte magát, miközben sajtot és sonkát etetett a néppel.

az osztrák lányok és a bal alsó sarokban az isteni almásrétes

a francia asztal, és tessék ám felfigyelni arra, h a nemzeti lobogójuk színeibe öltöztek :)

az olasz lányok és a zöld-fehér-pirosban játszó finomságok

a koreai asztal csípősebbnél csípősebb étkekkel

készül a cseh zászló az arcokra, de az asztalon már ott a Staropramen 

a kordon mögött éhesen várakozó tömeg

Az evős rész után jöhettek a prezentációk és játékok

A kedvenc prezentációmat youtubon megtekinthetitek: Polska - more than vodka

Amúgy ez elég uncsi rész volt. A hangosítás finoman szólva is hagyott némi kívánnivalót maga után, szóval ha nem az első sorban állt az ember vagy éppen nem vett részt a játékokban, akkor nem volt vmi izgi.

az osztrákok keringőztek

a csehek itattak

söralátétekből békésen várat építő bika

a franciáknál pedig vmi ilyet játszottunk

az azért vicces volt, mikor egy ~90 kilós bika jelmezbe öltözött srácot próbáltunk így hátraadni :D

Éjjel 2 körül hosszas vacillálás meg várakozás és újabb vacakolás után végre sikerült elindulni vmi Castle Partyba. Útba ejtettük a kolit, h csajok át tudjanak öltözni, és h hívjunk egy taxit. "Helyszíni" bejegyzés (itt-ott cenzúrázom): csütörtök este, pontosabban már péntek, éjjel 2. *** **** (~elegem van). 5-en taxival nem, persze, h én maradok ki a buliból, nem az a beképzelt fasiszta ****, akit mindenki utál. Hát persze. De talán jobb is így, egyébként is fel****** (~bosszantottak) már. Jobb lenne én is berúgnék, mint a többiek, és akkor kevésbé bosszantana a hülyeségük.

Mint utólag kiderül hálás lehetek azért, h nem fértem be a taxiba, mert a buli enyhén szólva sem volt jó, és ráadásul drága volt a taxi oda-vissza + még csúnya belépőt is kellett fizetni.

Pénteken a napi teljesítmény kimerült abban, h szobaszinten eljutottunk a mekibe kajálni, ill. h próbáltam napszemüveget és daráltkekszet venni, de minden hiába. Viszont találtam élesztőt, és rá kellett jönnöm, h van itt normális túró, szóval elnézést az eddigi félreinformálásért.

Szombaton Márk the Great társaságában meglátogattam a tallinni Építészeti Múzeumot. Ennek a helynek szentelek majd egy külön bejegyzést - mégiscsak "haza"érkeztem kicsit, amikor megpillantottam a.... Szóval majd egy külön bejegyzésben mesélek ;)

"Helyszíni" bejezés: Szombat, éjfél, mit csinálok? házit. kiábrándító! erasmus hallgató létemre mit csinálok? házit. gyalázat, ahelyett, h partiznék :D De igazság szerint annyira nem is rossz. brr.. egyre rosszabb. inkább abba is hagyom az írást, mielőtt saját magamat ítélném el mélységesen :D De igazság szerint most fejeztem be, úgyh jöhet egy jutalomfilm :D

[eddig jutottam hétfő este]

Vasárnap délelőtt Forma 1-et néztem (ajjj, úgy élvezem, h itt van idő, h békésen lelkiismeret-furdalás nélkül ilyesmit csináljak :D). Aztán csak úgy hipp-hopp eltelt a nap. Főztem, netfüggtem, észtet tanultam és a szerdai beszédemhez kezdtem el anyagot gyűjteni.

Hétfő, suli, semmi extra.

Kedden egész nap a szerdai beszédemen dolgoztam, leszámítva azt az egy órát, amíg francián voltam, meg azt az egy órát, amíg reggeliztem és egyebek, meg azt az egy órát, amíg ebédeltem és egyebek, meg  azt a másfél órát, amit bevásárlással töltöttem, hogy szerdán tudjak főzni, meg... A lényeg, h sokat dolgoztam a beszéden is :D

És eljött a nagy nap. Szerda. Egyrészt érvelő beszédet tartottam annak fontosságáról, h a megfelelő döntést hozzuk: ISZIK VAGY VEZET! Remélem sikerült ismét jót alkotnom a tantónéni szerint is, de minden esetre a szünetben a csoport néhány tagjától pozitív visszajelzést kaptam. Szerencsére a múltheti politikai és gazdasági témájú előadások dömpingje után nem csak én sokkalltam be, úgyhogy most igen változatos és érdekes beszédeket tartottak a többiek :)

Fél 6-kor végeztem a suliban, és eltipegtem boltba, hogy beszerezzem a hiányzó alapanyagokat. Tanulság: olyan, h őrölt kömény és petrezselyem a 2 nap alatt felkeresett 4 bolt egyikében sem kapható! Szóval a gulyásleves petrezselyem nélkül készült, a szemes köményt pedig Lisi és Gabi felaprították nekem szinte porfinomságúra. Szóval boltból visszaérkezve nekiálltam sütni-főzni. Bedagasztottam egy adag pogácsát, majd jöhetett a gulyásleves. Aztán szépen szimultán zajlottak az események, és este 9 körülre el is készült a vacsi. Pótasztal, pótszékek, tányérok és evőeszközök elő. Azt hiszem egészen ehetőre sikerült a cucc, mert a levesből csak egy kis lé maradt, a pogácsa pikk-pakk elfogyott, és a mákos gubára is kaptam dicsérő szavakat :)

A vacsi befejeztével beszélgettünk, iszogattunk, játszottunk, most nem volt kapacitása a népnek bemenni a központba bulizni.

Zárásképp egy jó tanács az Egyesült Királyságból (már ha ennyire ráfüggtem az iszik vagy vezet témára és alkohol hatásaira): Egy "átlag" sör kb 2,4 egység alkoholnak felel meg. Egy egység = 10 ml tiszta alkohol. Nőknek a napi 2-3, férfiaknak a napi 3-4 egységnyi limit rendszeres meghaladása nem javasolt! 

egy ilyen nap után megérdemeltem egy tisztességesebb sört
Necastle Brown Ale

Lelassulva, mint február elején

Csütörtök délután, süt a nap, és esik hó. Egészen összehangolódtunk az időjárással. Már egyáltalán nem fázok a -7 fokban, amit a szél miatt -13-nak érez az ember. Mielőtt kijöttem próbáltam otthon kabátot venni, de egyet sem találtam, amit a feltételezett időjárásnak megfelelőnek tartottam. Aztán körbenézegetve az utcán és boltokban rá kellett jönnöm, h az emberek itt sem hordanak masszívabb télikabátot, mint otthon. Először marhára csodálkoztam, de most már értem. Csak szimplán hozzászoknak a hideghez. Ugyanúgy, ahogy azt is megszokják, h nem takarítják el a járdáról a havat. Szóval az időjáráshoz hozzá lehet szokni.

Amit viszont nem bírok megszokni, az a "kelet-európai" mentalitás. Beza, akármennyire akar Észtország a skandináv államok közé tartozni, akkor is csak szovjet utódállam. Nincs mese. Bár legalább a fejlettebbek közé tartozó szovjet utódállam. Ezzel alapjában véve nem is lenne baj, de amikor a helyiekkel kontaktusba kerül az ember, nna hát az vmi üdítő élmény... Mikor a trolira a mögöttem álló hapsi úgy akar "felsegíteni", h a könyökét finoman belehelyezi a hátamba, miközben én próbálom nem letaposni az előttem álló két nénikét, hát az vmi csodás. 

Ugyanakkor vannak nagyon aranyosak is. Például szerdán az egyetem karrier irodájában tettem látogatást (érdeklődtem, h tudnak-e segíteni vmi szakmai gyakorlati helyet találni), és az ott dolgozó nőci iszonyat aranyos volt.

Másik példa. A mostani hétfő nem éppen volt a takarítónénik legjobb napja. Elvileg 10-kor kéne kezdeniük. Sikerült eljutni a szobánkig 12-kor. Elrendelték, h a takarítás idejére, mindent el kell pakolni a padlóról, ki kell üríteni a fürdőszobát, a mosogatóból és a szárítóról be kell pakolni a cuccokat a szekrénybe, és el kell hagynunk a szobát a takarítás idejére. Ha kétszer akadályoztatjuk a takarítást, akkor kényszertakarítás 30 euróért. Ezek fényében mindent szépen előkészítettünk, kiültünk a folyosóra, és vártuk a csodát. Ami nem következett be. A konyha és szoba padlója ugyanolyan dzsuvás, mint volt, a fürdőszoba detto, a mosogató pedig véletlenül sem látott egy cseppet sem a beígért fertőtlenítőszerből. Ezt pedig már csak az tetézte, amikor a tiszta ágynemű felhúzása közepette rádöbbentem, h két lepedőt kaptam (na ezzel még nem is lenne baj), viszont a paplanhuzat valahogy kimaradt a szórásból (na ez már kellemetlenebb, de túlélem).

Kedden tesióra után, főztem egy jó kis pörköltet disznóhúsból sárgaborsó főzelékkel! Simply awsome. Najó, marhából lenne az igazi, de a marha húst itt sem dobálják az ember után ingyen, úgyh jó ez disznóból is. 

A suliban nem sok extra volt. Csak a szokásos lassú és sztorizgatós német óra, egy hasonló szintű francia óra, csak sztorik nélkül. A héten még a public speaking is iszonyat uncsi volt. Az beszédek nagy része vmi politikai v gazdasági témát feszegetett, amivel még nem is lenne baj, de ha ez lassú és vontatott formában kerül előadásra v éppen ellenkezőleg, túl gyorsan, tagolás nélkül ledarálja az előadó, na akkor az maga a halál. Egy darabig próbáltam koncentrálni, aztán arra lettem figyelmes, h a gondolataim már rég nem az előadóban vannak, hanem... inkább nem is részletezem, h merre.

Szerda este a franciaországi kiruccanásáról visszatérő Cédric vendégelt meg minket. Igazi francia borok, libamáj, szárított paradicsomos ill. olívabogyós kence, szalámi, pâté (~pástétom), amiben lehet, h nyúlhús volt, baguette, ill. vmi főleg Dél-Franciaországra jellemző tömény szeszesital, amit vízzel öntenek fel, és tökre olyan íze van, mintha negrot szopogatna az ember. Ez volt a menü. A szokásos társaság pedig kiegészült még egy francia sráccal és egy finn lánnyal. 

Az alábbi képhez fűződő magyarázó szöveg: a házigazda az asztalfőnél, az asztalon pedig az elfogyasztásra váró étkek egy része. Az a furcsa világos színű opálos lötyi a poharakban, na az a vízzel felöntött vmi. Még szerencse, h az enyémet le tudtam passzolni Klaranak, és gyorsan válthattam a finomabbnál finomabb borokra. :P

Am furi dolgok vannak ám. Ami a franciáknál 7 eurós bor, az Ausztriába 20, itt az észteknél meg belegondolni se merek, h mégis mennyi lehet. 

Jut eszembe, újabb dolog a listán: ha vki meglátogat, akkor néhány üveg jóféle magyar bort is hozhatna :D

Vacsi után a csapat egy része elment a központba bulizni. Szokásos (már-már unalmasnak mondható) Funk the School Party 3. volt a Müntben. Bár azok alapján, amiket összemeséltek, meg ahogy kinéztek még másnap is néhányan, annyira nem lehetett uncsi. :P Én viszont nem voltam party-hangulatban, a lakótársak meg ma vizsgáztak, és tanulniuk kellett, szóval itthon maradtam.

És most hangolódok a ma esti International Dinnerre (~nemzetközi vacsi)

A kokárdától az ír manóig

Március 15., péntek 11:30 kokárda feltűz, irány a sportközpont! Egészségi állapotomra való tekintettel csak a 60 perces súlyzós edzést vállaltam be, és kihagytam az eredetileg betervezett futást, ugyanis nem akartam a köhögéstől fuldokolva elhalálozni, na meg nem jutott eszembe, h hogyan kell észtül segítségért kiabálni, szóval szépen hazajöttem, zuhi, főzés, tesz-vesz, és színházba készülődés.

Este 7 óra, Észt Nemzeti Operaház, balett, Hamupipőke. Épp időben sikerült odaérnünk, ugyanis a megcélzott trolit pont lekéstük... igazából meg tudom érteni, h így történt, ugyanis a Gabi és Lisi voltak olyan őröltek vették a bátorságot, h kis cuki cipellőben, csini ruciban, egyetlen vékony kis harisnyában induljanak neki a március közepi mínusz 7-10 foknak. Le a kalappal. Én konzervatívabbra, és melegebbre vettem a figurát.

Magáról az előadásról csak annyit mondanék, h wooowwww. Nagyon élveztem, gyönyörűszép mozdulatok, zene, jelmezek, díszlet, ahh, csak úgy olvadoztam, mikor Hamupipőke és a herceg táncoltak <3

este fél 7, és még világos volt! :O

Az Operaház marcipánból

rálátás a színpadra ill. a nézőtérre az erkély középső szektorából

Gabi, Lisi, én

A színházból hazaérve már az ajtóban várt ránk Lisi két barátnője és másik három lány, akik most Finnországban tanulnak, csak átugrottak Tallinnba a hétvégére. Gyors ruhacsere, a szomszéd srácok összeszedése, és elindultunk, h megkeressük két francia srác lakását, amit most avattak/avattunk fel. (Szegény párák ki lettek rakva a koliból, mert az észtek túlérzékenyek a zászlójukkal kapcsolatban. Mondjuk lehet, hogy a Szabadság terükről nem kéne ellopni a nemzeti lobogót!?) Némi bolyongás és telefonos segítség után sikerült megtalálni a házat. Köszönés, körbenézegelődés, iszogatás, majd a városközpont megcélzása. Na ez nekünk nem jött össze, mert a csajoknak még volt piája, amit meg akartak inni, szóval visszajöttünk a koliba, aztán szépen itt is ragadtunk. Hát ennyi a péntek este.

a többiek külön kérésére az este folyamán készült képek többnyire nem publikusak :D

Szombatoooon, öhm, mit csináltam szombat? Leginkább semmit. Pontosabban a nap nagy részét az ágyamban töltöttem különböző pozíciókban ülve és fekve, és olvastam. Este összegyűltünk néhányan kártyázni és teázni, aztán éjjel 2-kor ágyba bújtam. Majd kb. 1,5 percnyi gondolkodás után rájöttem, h ez nem volt jó ötlet Forma 1 szempontból. Igen, kedves olvasó, Forma 1 szempontból!

Ugyanis az idei első Forma 1-es nagydíj Ausztráliában került megrendezésre, ami azt jelenti, h elég nagy az időeltolódás, ráadásul az időmérő edzést az időjárási körülményekre való tekintettel elhalasztották itteni idő szerint éjjel 2-re (A figyelmes olvasó észreveheti, h ez az időpont egybevág azzal, amikor lefeküdtem), a futam pedig reggel 8-kor volt, akkor meg a fene se akart még felkelni. Ez azonban azt eredményezhette volna, h amikor reggel meg akartam volna nézni az időmérő eredményét, akkor nagy valószínűséggel a futam végeredményébe is belebotlottam volna. Szóóóval, inkább ébren maradtam, megnéztem az időmérőt, majd reggel 10- kor felkeltem, és igyekeztem minden hírforrást elkerülni.

Sütöttem egy adag banános palacsintát, eltipegtem vásárlani, majd megebédeltem, és Guillaume ill. egy holland és egy finn srác társaságában a Nimeta nevű bárban megnéztük az idei év első forma 1-es futamát!  Nagy vetítővászon, kényelmes kanapé, kellemes társaság, jó futam (Kimi Räikkönen nyert!) és egy jó sör. Kell ennél több?

No persze ne felejtsük el, h március 17. St. Patrick's Day, úgyh egy nagy csapat ír pasas is volt a helyen, akik részben védőszentjüket ünnepelték, részben pedig azt, hogy egyikőjük hamarosan megnősül. Hát nem szép? Elutaznak egy nem túl távoli, ám annál olcsóbb országba, hogy kikapcsolódjanak, és szórakozzanak :)

Amúgy aranyosak voltak nagyon. Kérdezték, hogy a St. Patrick's Day miatt voltam-e zöldben, ami természetesen így is volt, hiszen ha az ember egy ilyen bárba készül, akkor biztos lehet benne, hogy találkozik írekkel. 

ki ne akarna hozzámenni egy ilyen cuki manóhoz? :D

Ennyi volt a móka mára, blablabla, ha este történne még vmi izgi, akkor majd legközelebb elmesélem. ;)

Beszélni, beszélni, beszélni...

[[zárójeles helyzetelemzés: Ez a legfontosabb, amit eddig itt megtanultam. Beszélj! Kommunikálj! Itt nem lehet bezárkózni, ez nem az a hely, ahol csendesen eltengetheted ezt a fél évet. Vagy ha mégis ezt teszed, akkor minek vagy itt? Persze van akinek nem tartozik hozzá az alaptermészetéhez, hogy nyüzsögjön, és folyton hatalmas társasággal vegye körül magát. Néha én is igénylem, hogy egyedül legyek, és a saját kicsi világomban elszöszmötöljek. Ez azt hiszem természetes, de alapjában véve itt egy rakat extrovertált emberrel vagy körülvéve, úgyhogy érdemes felvenni a ritmust, csak hogy minél több tapasztalatot, barátot, ismerőst szerezz, és minél aktívabban töltsd ezt a néhány hónapot, ha már megadatott! 

Szóval kommunikáció mindenek előtt. Azt mondják az  okosok, hogy beszélgetés közben akár 93%-ban is azon múlik a  kommunikáció sikere, hogy hogyan adjuk elő azt, amit mondunk, és csak a maradék 7% jut az elhangzott szavakra. Ez a 93% az, ami nagyrészt kiesik, ha valakivel facebook chaten, g-talkon, skypon, stb. csak szimplán írásban kommunikálunk. Ez az a 93 %, ami emberközelibbé, személyesebbé teszi a beszélgetést. Úgy gondolom, hogy a mai technológiának köszönhetően azért könnyebb a helyzetünk, láthatjuk és hallhatjuk egymást sok-sok ezer kilométerről is, de ez még mindig nem ér fel egy személyes találkozóval, és még mindig nagyobb hangsúly kerül az elhangzott szavakra, és a minőségileg "együtt", beszélgetéssel töltött időre. zárójeles helyzetelemzés vége]]

Szóval hétfőn igen nagy hangsúly került a kommunikációra: röpke két prezentációt is tartottam egy órán belül. Elmeséltem az English for Special Purposes órán (is), h mi az a Fibonacci-sorozat, aztán pedig megismertettem a néppel az OkosTojást. Osztatlan sikert aratott a dolog, és olyan kritikát kaptam, amilyet eddig még soha: többek egybehangzó állítása szerint tökre magabiztosnak tűntem, és egyáltalán nem látszott, hogy izgultam! Wuhuuu, a végén még tényleg lesz értelme ennek a Public Speaking órának :D

Ha már így belejöttem, akkor tovább dicsekszek: minimális hibáva 5+-os lett a múlthét szerdán írt német dolgozatom. (háttérinfó: itt 0-tól 5-ig osztályoznak, 0 - megbukott, 1 - átment, 2 - kielégítő, 3 - jó, 4 - nagyon jó, 5 - kiváló)

Hétfő este cseh-szlovák vacsora készült. Gabriela és Matej speckós káposztalevest és rántott sajtot készített a csapatnak. Aztán meg kellett kóstolnunk vmi szlovák piát, ami egészen olyan volt, mint a mi szilvapálinkánk, szóval az első 2 centes feles után én kiszálltam az iszogatásból, és szürcsölgettem tovább a cideremet :)

Kedd, olvasás, tesióra, béke-nyugalom, este 6-tól francia felzárkóztató foglalkozás, este pedig hogy-hogy nem sikeredett a szomszéd szobába átkeveredni, ahol 3 görög és egy német lány lakik. Épp palacsintát sütöttek, és meginvitáltak minket, hogy csatlakozzunk. Lisi és Gabi házon kívül voltak (lelkes házizás folyt az Endla 4 névre hallgató koliban a városközpontban), szóval Camille-al ketten mentünk át. Életem egyik legtutibb palacsintája volt! A tészta semmi extra, viszont a töltelék ötlete egyszerűen zseniális és gyönyörű: mogyoró/csokikrém vastagon, erre pedig rámorzsolgatunk egy nagy kekszet (vági, vannak ezek az óriás méretű kekszek, 2 összeragasztva vmilyen csokis v vaníliás krémmel), szépen összehajtogatjuk, és élvezzük ezt a brutális szénhidrát löketet... ahhh <3 :D

Szerdán szokásos Public Speaking óra, most is tanultam egy-két érdekességet a nagyvilágból, aztán 4-tól német óra, ahol a tantóbácsitól még több érdekességet hallhattunk a kicsi életéről, az oroszok, ukránok, észtek, németek életmódjáról, kultúrájáról, stb. Vmiért baromi türelmetlen voltam, és már erőteljesen azt fontolgattam, h felállok, és kijövök az óráról, ha nem képes normálisan betölteni némettanári funkcióját. Örülök én neki, h mesél, de legalább németül tenni, vagy olyat mesélne, ami érdekel, de az, hogy  a finnek és az oroszok meg észtek hogyan mondják, hogy "az iskolában" meg h "az iskolába", hát az marhára nem hoz lázba.

Szerda este szokásos buli a CatHouse-ban. Este készülődés, hangolódás, szokásos utolsó troli megrohamozása - hamisítatlan Accademic Hostel érzés, amikor lelkes erasmus hallgatók tucatjai vidáman elárasztják a városközpontba tartó utolsó 3-as trolit :D

A buliról íme egy "fotóriport":

érkezés után nem sokkal (Gabriela még úton 25 euróért taxival :P)

Gyűlik a csapat - sorozatkép:

hárman

négyen

hatan (és Lisi meglátott még vkit)

nyolcan, és Caner még integet vkinek... soha véget nem érő történet :D

És mikor a CatHouse zárt, akkor Gabi lelkes unszolására
(Gabi: menjünk a városközpontba
én: már a központban vagyunk
G: de menjünk a városközpontba
én: de Gabi, már ott vagyunk
G: akkor menjünk még jobban a városközpontba)
Szóval nem volt mit tenni, kerestünk egy még nyitva lévő klubbot az óváros közeli bejáratától nem messze.

no hát így se láttam még hangszórót rögzítve :D

hajnali fél 6, a hangulat és lendület töretlen

Ezek után már csak egy kiadós reggeli hiányzott --> hamburger a Loca nevű helyen, majd 7-re otthon is voltunk... Mondjuk nekem egy szavam sem lehet, csütörtökön nincs egy darab órám sem, nem úgy mint a csajoknak, akik hajnal 10-kor már suliban voltak... szegény párák :)

Dél körül sikerült kivánszorogni a szobából. Lisi és Gabi azzal fogadtak, h menjünk az orosz piacra. Az észt tantónéni javasolta, h oda mindenképp érdemes lenne ellátogatni, de semmiképp se menjünk egyedül, és lehetőleg a lányok férfiúi kísérettel közelítsék meg a vasútállomás mögött elterülő piacot. Ezen információk birtokában öten csajok elindultunk. Egy-két furcsa helyet és arcot leszámítva nem tűnt vészesnek a hely, de azért egyedül nem nagyon mennék arra. 

a bejárat

antik bolt - akinek legkevésbé van szüksége a veséjére, az menjen előre! :D

a rémisztő babák, régi orosz, német és észt nyelvű könyvek, katonai
egyenruhák széles választéka eltörpül eme sarok mellett

köszönöm nem, én inkább tovább megyek

elgondolkodtam, h veszek egy útlevelet, h én is mehessek a szentpétervári kirándulásra :D

napsütés és kacatokkal teli bódék

azért megnyugtató, h az óváros egyik temploma idelátszik - mégsem a világ háta mögött vagyunk

mézet áruló néni és bácsi :)

és végezetül, ha már a vasútállomás mellett van a piac

Persze nem lehetett üres kézzel hazatérni, még ha a tantónéni megígértette velünk, h nem veszünk semmit, akkor sem :D Szóval némi jóféle kolbásszal, szalonnával, sonkával, sajttal, zöldség-gyümölccsel, és iszonyat olcsó és finom csokoládéval felpakolva tértünk vissza a koliba.

Ennyi mára, a legközelebbi viszont látásra :)

Hajók és virágok

[ismét sok kép és kevés szöveg]

Ez a hétvége igen csak kulturálisra sikeredett. Szombaton a Seaplane Harbour Museumot, míg vasárnap a Tallinni Botanikuskertet sikerült meglátogatni.

Kezdjük a Seaplane Harbour Museummal (~Hidroplán Kikötő Múzeum). A neve is elég árulkodó, a kikötőben található, a fő téma pedig a hajók, tengeralattjárók, bóják, ill. a hadászat: tankok és gépfegyverek.

Korábban azt a jó tanácsot kaptam, h ha ebbe a múzeumba készülünk, akkor érdemes egész napos programra tervezni. Ez valóban megállja a helyét; mi ~4,5 órát töltöttünk, de vígan lehetett volna többet is, csak már baromi éhesek voltunk, és hiába lehet a múzeum étterem részére térítés nélkül bemenni, az ottani árak bőven visszahozzák a kiállítócsarnokon való végigtekintés árát.

Már az épület maga is megér egy misét. A múzeumnak átalakított hangárok 1916-ban épült vasbeton héjszerkezetek, 50x100 méter, 3 db kupola. 2010-2012-ben újították fel, beton visszabontása, acélbetétek korrózióvédő réteggel való bevonása, lőtt beton, és hasonló szépségek... 

Előre is elnézést, de a fényviszonyok miatt nem tudtam csodás képeket készíteni, de azért a lényeg talán átjön.

áttekintő kép (balra tengeralattjáró, jobbra bóják tömkelege)

No ezt ám ne úgy tessék elképzelni, mint egy "hagyományos" múzeumot. Ez egy interaktív hely: próbáld ki, ülj föl rá, hajtogasd, tekerd, gondolkodj, rakd össze, v ülj be a "moziba" és nézz kisfilmeket! Az érintőképernyős paneleken tetszés szerint kiválaszthatta az ember, h miről szeretne olvasni, kisfilmet nézni, esetleg kvízt kitölteni, kirakóst v egyéb gondolkodtató játékot játszani az adott "állomáshoz" kapcsolódóan. Ha vmi különösen megtetszett, akkor a belépéskor kapott mágneskártya "lecsippantásával" egyszerűen elmenthettük arra az adott oldalon szereplő szöveget, amit aztán e-mailben elküldenek. Marha jó!

hogyan támogassuk alá a hidakat elegánsan :)

ezek a jégen vitorláznak őrült sebességgel!

a gyerekeknek is meg kell tanulni vitorlázni 

egyetlen fatörzsből kifaragott csónakból halászni/vadászni

híd a híd fölött (nem elírás)

ijesztő/nyomasztó dekoráció a hadirészlegen

egyenruhában

tengeralattjáróban

a tengeralattjáró legénysége nem lehetett vmi nagynövésű ekkora ágyakon

Jules Verne szekció :)

jégtörő

Ezután jöhetett egy jól megérdemelt palacsintázás a Kompressorban. Ezúttal viszont csalódás volt. Tömeg volt, sokat kellett várni, aztán vhogy azt sem sikerült összehangolni, h 5-en egyszerre kapjuk meg palacsintánkat. Először kettőt, majd még kettőt hoztak ki, és mire én is megkaptam, addigra a többiek már majdnem végeztek is a sajátjukkal. Ráadásul sztem túl vastag volt a tészta és kevés a töltelék, szóval csokiszirupos-fagyis palacsintát nem javaslok ott senkinek, a múltkori füstölt csirkés, nem tom milyen sajtos viszont tényleg jó volt.

ilyen napsütésben a még a csodás gyárkémény is szép a koli közelében :)

Vasárnap némi vacilálás után Márkkal felkerestük a Tallinni Botanikuskertet. Röpke egy órányi közösségi közlekedés után meg is érkeztünk. A kültéri virágágyásokat és tavakat nem meglepő módon vastag hó borítja, de a fák és a csodás napsütés így is lenyűgözővé tették.

merje bárki is azt mondani, h nem szép :)

virágágyás, kispatak, a háttérben pedig a
TV torony, egy következő kiruccanás célpontja

Némi sétálgatás után megállapítottuk, hogy a mínusz 7 fok a napon egyáltalán nem tűnt annyinak, de amint elkezdett kicsit is fújni a szél, rögtön éreztük a metsző hideget az arcunkon. Aztán mikor már kezdtek fázni a (láb)ujjaink, úgy döntöttünk, h itt az ideje a szaunázásnak, és bementünk az üvegházba. Pálmaház, trópusi és szubtrópusi növények gyönyörű kavalkádja, meleg és páradús levegő (na persze nem mindenhol, csak az adott éghajlat élőlényeinek megfelelően). Az ausztráliai részlegen hosszasan elidőztem, csak az akklimatizáció  kedvéért :D És ahogy azt a bevezetőben is említettem, most különleges esemény volt: orchidea kiállítás. Íme néhány kép:

az üvegház

hát elég randa

és ez is randa, de a növények kárpótoltak :)

Gabcsihús, erről a növényről te jutottál eszembe, mauriitsiuse pudelpalm :D

kint és bent, hideg és meleg, fehér és zöld :)

cseppnyi szépség 

a mesékben az ilyenek szokták bekapni a legyet, a főgonoszt v rosszabb esetben a főhőst 

öhm, vmi furi :S :D

teknőc

ilyen vidéken se szívesen lennék az udvaron játszadozó kisgyerek

na ez már levél! :O

ovis a fagyijával :)

hazafele leszálltunk a buszról, h sétáljunk kicsit a parton