Csütörtök délután, süt a nap, és esik hó. Egészen összehangolódtunk az időjárással. Már egyáltalán nem fázok a -7 fokban, amit a szél miatt -13-nak érez az ember. Mielőtt kijöttem próbáltam otthon kabátot venni, de egyet sem találtam, amit a feltételezett időjárásnak megfelelőnek tartottam. Aztán körbenézegetve az utcán és boltokban rá kellett jönnöm, h az emberek itt sem hordanak masszívabb télikabátot, mint otthon. Először marhára csodálkoztam, de most már értem. Csak szimplán hozzászoknak a hideghez. Ugyanúgy, ahogy azt is megszokják, h nem takarítják el a járdáról a havat. Szóval az időjáráshoz hozzá lehet szokni.
Amit viszont nem bírok megszokni, az a "kelet-európai" mentalitás. Beza, akármennyire akar Észtország a skandináv államok közé tartozni, akkor is csak szovjet utódállam. Nincs mese. Bár legalább a fejlettebbek közé tartozó szovjet utódállam. Ezzel alapjában véve nem is lenne baj, de amikor a helyiekkel kontaktusba kerül az ember, nna hát az vmi üdítő élmény... Mikor a trolira a mögöttem álló hapsi úgy akar "felsegíteni", h a könyökét finoman belehelyezi a hátamba, miközben én próbálom nem letaposni az előttem álló két nénikét, hát az vmi csodás.
Ugyanakkor vannak nagyon aranyosak is. Például szerdán az egyetem karrier irodájában tettem látogatást (érdeklődtem, h tudnak-e segíteni vmi szakmai gyakorlati helyet találni), és az ott dolgozó nőci iszonyat aranyos volt.
Másik példa. A mostani hétfő nem éppen volt a takarítónénik legjobb napja. Elvileg 10-kor kéne kezdeniük. Sikerült eljutni a szobánkig 12-kor. Elrendelték, h a takarítás idejére, mindent el kell pakolni a padlóról, ki kell üríteni a fürdőszobát, a mosogatóból és a szárítóról be kell pakolni a cuccokat a szekrénybe, és el kell hagynunk a szobát a takarítás idejére. Ha kétszer akadályoztatjuk a takarítást, akkor kényszertakarítás 30 euróért. Ezek fényében mindent szépen előkészítettünk, kiültünk a folyosóra, és vártuk a csodát. Ami nem következett be. A konyha és szoba padlója ugyanolyan dzsuvás, mint volt, a fürdőszoba detto, a mosogató pedig véletlenül sem látott egy cseppet sem a beígért fertőtlenítőszerből. Ezt pedig már csak az tetézte, amikor a tiszta ágynemű felhúzása közepette rádöbbentem, h két lepedőt kaptam (na ezzel még nem is lenne baj), viszont a paplanhuzat valahogy kimaradt a szórásból (na ez már kellemetlenebb, de túlélem).
Kedden tesióra után, főztem egy jó kis pörköltet disznóhúsból sárgaborsó főzelékkel! Simply awsome. Najó, marhából lenne az igazi, de a marha húst itt sem dobálják az ember után ingyen, úgyh jó ez disznóból is.
A suliban nem sok extra volt. Csak a szokásos lassú és sztorizgatós német óra, egy hasonló szintű francia óra, csak sztorik nélkül. A héten még a public speaking is iszonyat uncsi volt. Az beszédek nagy része vmi politikai v gazdasági témát feszegetett, amivel még nem is lenne baj, de ha ez lassú és vontatott formában kerül előadásra v éppen ellenkezőleg, túl gyorsan, tagolás nélkül ledarálja az előadó, na akkor az maga a halál. Egy darabig próbáltam koncentrálni, aztán arra lettem figyelmes, h a gondolataim már rég nem az előadóban vannak, hanem... inkább nem is részletezem, h merre.
Szerda este a franciaországi kiruccanásáról visszatérő Cédric vendégelt meg minket. Igazi francia borok, libamáj, szárított paradicsomos ill. olívabogyós kence, szalámi, pâté (~pástétom), amiben lehet, h nyúlhús volt, baguette, ill. vmi főleg Dél-Franciaországra jellemző tömény szeszesital, amit vízzel öntenek fel, és tökre olyan íze van, mintha negrot szopogatna az ember. Ez volt a menü. A szokásos társaság pedig kiegészült még egy francia sráccal és egy finn lánnyal.
Az alábbi képhez fűződő magyarázó szöveg: a házigazda az asztalfőnél, az asztalon pedig az elfogyasztásra váró étkek egy része. Az a furcsa világos színű opálos lötyi a poharakban, na az a vízzel felöntött vmi. Még szerencse, h az enyémet le tudtam passzolni Klaranak, és gyorsan válthattam a finomabbnál finomabb borokra. :P
Am furi dolgok vannak ám. Ami a franciáknál 7 eurós bor, az Ausztriába 20, itt az észteknél meg belegondolni se merek, h mégis mennyi lehet.
Jut eszembe, újabb dolog a listán: ha vki meglátogat, akkor néhány üveg jóféle magyar bort is hozhatna :D
Vacsi után a csapat egy része elment a központba bulizni. Szokásos (már-már unalmasnak mondható) Funk the School Party 3. volt a Müntben. Bár azok alapján, amiket összemeséltek, meg ahogy kinéztek még másnap is néhányan, annyira nem lehetett uncsi. :P Én viszont nem voltam party-hangulatban, a lakótársak meg ma vizsgáztak, és tanulniuk kellett, szóval itthon maradtam.
És most hangolódok a ma esti International Dinnerre (~nemzetközi vacsi)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése