Az észt függetlenség 95. évfordulója

Vasárnap délután, németet tanulgatok, és prezentációt készítek elő. Egész nap gyönyörűen sütött a nap. Talán megérkezésem óta nem is volt ilyen, h egész nap ilyen napos idő lett volna. Már erőteljesen lemenőben van, viszont feljött a Hold. Csak egy pici hiányzik belőle ahhoz, hogy teljes sajtkorongként "világítsa" be a még kék-rózsaszín átmenetes eget. Nagyon élvezem, h van időm és kapacitásom ilyeneket csodálni hosszú perceken keresztül. Ezt nem szeretném otthon sem feladni. No de lássuk, mi történt az elmúlt néhány nap alatt:

Ott fejeztem be legutóbb, h elmeséltem a szerdai bulit. A hét további részében a kulturális fejlődés került előtérbe. Csütörtökön a Parlament meglátogatása, péntek este egy kis interkulturális csevej az élet nagy dolgairól, szombat este ill vasárnap reggel pedig az észt függetlenség napja volt a fő téma

Szóval az észt Parlament. Magáról az épületről semmit nem tudtam meg, mivel a sok gazdaságist ez nem hozza lázba (no comment), viszont arról, h hogyan is működik az ország irányítása, na arról hallhattunk bőségesen. Röviden annyival jellemezném, h úgy, mint a legtöbb demokratikus állam. Ennyi. Az épületről az internet segítségével sem sikerült sokat megtudni. Toompea - itt található ez a "barbie-ház" Am nem tudom, h tettem-e már említést erről, de az észteknek van vmi furcsa vonzalma ehhez a rózsaszín színhez, ugyanis az elnök házikója is ilyen színű. Igazából 2 lényeges terme van, és a magyar Parlament épületéhez képest egy cuki kis házikó. Jöjjön néhány kép:

itt ülésezik a 101 parlamenti képviselő

the white hall

1900-ban befejezett orosz ortodox Alekszander Nyevszki katedrális

köztéri erkölcstelenkedés

Szombat este rávettük magunkat, h bemenjünk a központba korizni. -9 fok volt, de mozgás közben igazából nem fáztunk, és pár perc után már a kori sem volt annyira kényelmetlen. Ahhoz képest, h utoljára gimiben tesi óra keretén belül Béla bá'val mentem korizni, annyira nem is voltam béna: egyszer sem estem el, és minden ujjam megmaradt. Az extra az volt a dologban, h épp a katonai parádéra gyakoroltak, ezért sok-sok egyenruhás bácsi és mindenféle harci jármű lepte el a korcsolyapálya előtti utat és a Szabadság-teret. Korizás közben leintegettünk az elvonuló kocsikon üldögélő katonabácsiknak, és egyetlen egy kivételtől eltekintve senki sem integetett  vissza. Ilyenek ezek az észtek... :)

naaaagy észt zászló

a harckocsik túloldalán, a templom lábánál van a koripálya

Gabi, Matej, Gergő, én - itt még összekapaszkodva, csak h stabilan álljunk :D

Ja azt eddig elfelejtettem elmondani, h miért is ez a nagy felhajtás. Szóval Észtország függetlenségének 95. évfordulóját ünnepli február 24-én! Most tekintsünk el attól az apróságtól, hogy utána jöttek a németek meg oroszok, blabla. Egyébként egy közös érdekesség kicsi hazánkkal, h nekik is van nemzeti ünnepük augusztus 20-án. 1991-ben ezen a napon nyerték vissza függetlenségüket!

Ha már nemzeti ünnep, és ha már kulturális tapasztalatokért (is) jöttünk ide, úgy döntöttünk, h nem hagyhatjuk ki a reggel (ismétlem reggel) 7-kor a Town Hall Square-ről induló diákmenetet, ami a parlament épületének udvarára tart. Itt napfelkeltekor (7.33-kor) ünnepélyes zászlófelvonás a himnusz éneklése közben. 2 beszéd és még két további dal eléneklése után vége is volt a ceremóniának. Gondolom nem nagyon akarták egy óránál tovább húzni a dolgot, mert azért a mínusz 15 fokban sokáig egy helyben álldogálni nem vicces. Jól jött a két vastag harisnya, vastag zokni, farmer, bélelt csizma, atléta, póló, pulcsi, még egy egy polárpulcsi, nagykabát, sál, sapka, kesztyű. Azt hiszem erre szokták azt mondani, h ha az oroszlán megenne, akkor egy hétig ruhát... vagy meg se enne v vmi ilyesmi. Am meglepő módon rengeteg külhoni, erasmusos vett részt a programon. Bár bevallom őszintén annyira nem lepődtem meg, mivel otthon nagy  valószínűséggel én sem kelnék föl hajnali fél 6-kor, és mennék ki ilyen hidegben, ha nem muszáj.

Szabaság-tér, időpont: 06:41:51, hőmérséklet:  -15 Celsius-fok

vonulunk

itt még nem fagytak le a lábujjaink :D

a felvont zászló :)

Ilyenkor hagyományosan az ország összes egyetemének (mind a 6 darab) képviselői összegyűlnek

A ceremónia után az ESN Tallinn látott minket vendégül egy kis forró teával és sütivel, amit persze nem adtak ingyen: újabb néptáncformákat kellett megtanulnunk :)

Jut eszembe, nemzeti ünnepek alkalmával ugye otthon zárva vannak az üzletek? Mert itt minden bolt és bevásárlóközpont nyitva van. Nyugtasson meg vki, h a magyarok nem ennyire sztahanovisták.

Sztahanovizmusról jut eszembe, jó lenne, ha végre nekiállnék prezentációt készíteni. Zárom soraimat mára, és mire idáig eljutottam teljesen be is sötétedett. A Hold most már egyeduralkodóként ragyog a felhőmentes égen.

Már megint csütörtök este

Iszonyatos sebességgel telik az idő! Már megint csütörtök este van, egy újabb hétvége közeledik. 4 és fél hete jöttem el otthonról, de olyan, mintha tegnap lett volna. Na nem azért mert annyira unalmas itt, hanem pont az ellenkezője miatt. Folyamatosan jönnek a kérdések, h mi lenne ha ezt csinálnánk, azt csinálnánk, ide mennénk, oda mennénk. Anyááám, kezdem magam öregnek érezni :D

No de lássuk szépen sorjában az említésre méltó eseményeket:

A vasárnap hasonló semmittevéssel telt, mint a szombat. Kis tanulgatás, sok pihenés és meleg tea. Este pedig elmentünk pizzázni az óvárosban található Pizza Grande nevű helyre. Kellemes hely, ahol kényelmesen le tudtunk ülni nyolcan egy asztalhoz úgy, h mindenki látott mindenkit, mindenki tudott mindenkivel beszélgetni. Több mint 30 féle pizza közül lehet választani, 3 féle méretben. 20, 30 és 40 cm-es. Első ránézésre - najó, nem is első ránézésre, hanem a táskámból előkerülő 2 méteres zollstock  szemrevételezése után - úgy ítéltük, h a 20 centis kicsi, úgyh bevállaltunk fejenként egy-egy 30 centiset. Ez később hibás döntésnek bizonyult, mert a szétpukkanás határát súroltam a vacsora  végeztével. :D

Hétfőn se történt túl sok izgalmas. Déltől este 8-ig suliban voltam. Igazság szerint lett volna egy szünetem fél 4 és 6 között, de úgy döntöttem, h bent maradok a könyvtárban, és elkezdek dolgozni a légszennyezős 10 oldalas házidolgozaton. Az eredmény: most már van egy halvány lila sejtésem, h mik azok a VOC-k.

Az észt órára érdekességeket kellett gyűjteni Észtországról. Íme egy-kettő csemegének:

• Észtországban lehetett először online leadni a szavazatot politikai választások során
• Itt található a legtöbb meteorit becsapódás során kialakult kráter területegységre leosztva
• A világ összes országa közül itt tudnak a legtöbben írni-olvasni, a lakosság 99,8%-a!
• Az első köztéren felállított karácsonyfa itt volt, Tallinnban 1441-ben
• Legális a medvehús fogyasztása, és egyes éttermekben nyugodtan rendelhet ilyet az ember

Sok más egyéb is van, amin megakadt a szemem, de egyelőre a kulturális nevelésből elég lesz ennyi.

Kedd délelőtt, sportközpont, aerobic, iszonyat sok ember. Egy-egy 4 kilós (!) súlyzóval a mancsomban kellett mindenféle gyakorlatot csinálnom. Ha ez az elkövetkezőkben is így lesz, akkor olyan karom lesz a félév végére, hogy sok fiú megirigyelheti :P

Délután, lustaság a köbön. El akartam menni boltba, de rájöttem, h csak azért, h tejet vegyek, tök felesleges, inkább fetrengtem az ágyban, és franciát tanultam, ill. rápihentem a háromnegyed hattól kezdődő francia órámra.

Kedd este, játsszunk! Hát játsszunk, elfoglaltunk egy konyhát, és leültünk kártyázni. Szokásos társaság: Gabi, Camille, Canar, Cédric, Vincent, Matej, Klára, Barbora és én. Lisinek a másnap reggel 8-kor esedékes dolgozatára kellett tanulnia, úgyh lemaradt egy újabb kártyajáték megtanulásáról, és az azt követő elvadult kártyázásról, aminek az lett a vége, h éjjel 3-kor, amikor feljöttünk a szobába nekem annyira vicces volt minden, h kezdtem úgy érezni magam, mint egy 14 éves tinipicsa (elnézést, ha esetleg akadna a kedves olvasók között 14 éves lány, nem bántásképpen írtam, én is voltam annyi idős, és még most is érzem magam néha annyinak). Amúgy már tervbe vettem, h összeírom azokat a játékokat, amiket itt tanultam, mert a végén még elfelejtem őket, meg hátha másnak is kedve támad társaságban kipróbálni valamelyiket.

Szerda, iskola, este kollektív vacsi. Lisi - ha már osztrák - schnitzelt (szóval rántotthúst) készített 9 főre! Több mint 2 kiló húst paníroztunk és sütöttünk ki, de az eredmény remek lett, és meglepő módon másfél szelet kivételével az összes elfogyott, pedig azzal viccelődtünk előtte, h tök jó, h ennyit készítünk, mert így legalább lesz mit enni másnap ebédre. Hát nem így lett.

Szóval mindenki jóllakottan készülődhetett az esti bulira: az utolsó trolival irány a Club Münt! Ha már Funk The School Party, akkor próbáltam iskolás lánynak álcázni magam. Íme néhány kép:

Körberöhögtek a többiek, mikor megtudták, h a táskámban mindig magamnál tartom az öcsémtől kapott csavarhúzót, de ekkor bizony marhára sajnáltam, h a másik táskámban volt, pedig milyen jól mutatott volna ez az asztal a szobánkban:

Egyelőre ennyi, a mai kulturális fejlődésemet majd legközelebb mesélem el.

Jó itt :)

Szombat délután, béke és nyugalom. Ez után a hét után úgy érzem, h kell egy kis pihi, ezért ma nem vagyok hajlandó sehova se menni. Na meg azért sem, mert köhögök, és tökre el van dugulva az orrom, szóval adok egy esélyt a kicsit szervezetemnek, h regenerálódjon.

Legutóbb ott hagytam abba, h a Traffic Light Partyba készülünk. Aki követ facebookon, az már láthatott onnan egy-két képet hála lelkes lakótársamnak, Lisinek :) Szóval Cafe VS, viszonylag sok ember viszonlyag kis helyen. Persze ha már Valentin-nap, akkor kellenek ismerkedős játékok is: leültettek minket szépen vegyesen, és idiótábbnál idiótább kérdéseket kaptunk, amiket szépen párokban meg kellett beszélni. Engem beültettek egy csapat spanyol srác közé, akik igazán aranyosak, csak marhára mindig spanyolul pofáztak, ami elég zavaró egy idő után, ha az ember lánya az egyetlen, aki nem érti, h miről van szó. Aztán játszottunk ilyen "never ever" dolgot. A lényeg, h olyat kell mondanod, amit soha életedben nem csináltál még, és aki már csinálta, annak innia kell. Meg még volt ez-az, de annyira nem izgi, h időt fecséreljünk rá. Szóval miután meguntam a nyelvi kirekesztettséget, betársultam a szokásos bandába, és együtt hülyültünk, csevegtünk.

Miután itt véget ért a banzáj, átfáradtunk a Red Emperor nevű helyre, ahol jengáztunk, pasi árverést néztünk, és mindenki kénye-kedve szerint ihatott. 

És most jöjjön egy találós kérdés: szerintetek az alábbi képen látható tárgy micsoda?

Aranyos, rózsaszín csomagolás, furcsa állatkákkal, akik nagyon boldognak tűnnek együtt, és a méret is azt sugallja, hogy ez bizony egy...

NYALÓKÁSPAPÍR!!!! 

oh igen, és aki óvszerre gondolt, annak ejnye-bejnye, micsoda piszkos fantázia

hagytam emléket az egyik új asztallapon, szóval ha vki arra jár, az gondoljon rám :)

Péntek nappal nem sok extrát csináltam. Kicsi tanulás, shoppingolás, h legyen miből főzni, ilyesmi. Este csináltam egy adag mákos tésztát. Még otthonról hoztam mákot, sohase lehessen tudni alapon. Persze ilyet még se Camille, se Lisi nem látott, h édesen enni vmi tésztát, ráadásul ezzel az apró szemű furcsa izével, de miután megkóstolták egyhangúan kijelentették, h ez bizony jó cucc! Apropó, ha vki arra adná a fejét, h meglátogat, azt megkérném szépen, h hozzon mákot és vmi jó kis hazai kolbászt! Köszönöm :)

Péntek este pedig Sanua Party. Privát party, kb 30-an lehettünk. Szauna, hozzá jó hideg vízzel feltöltött medence, kényelmes fotelek, puffok, asztalok, egy kis tánctér, konyha, hűtő, mindenki hozhatott magának enni és inni valót. Megérkezés után fürdőruciba bújtunk, és bevetettük magunkat a szaunába, aztán meg a fagyos vízbe. Najó, első körben nem mertem belecsobbanni, de aztán nehogy már én legyek az egyetlen, aki nem, ezért a második kör szaunázás után én is nyakig merültem a medencében. 

Két kör szaunázás között elszürcsölgettünk egy cidert (ízesített sör szerűség), és a kanapékon pihengettünk. És ekkor fogott el az az érzés, h tényleg szeretek itt lenni! És hála és köszönet mindenkinek, aki bármilyen formában hozzájárult ahhoz, h most itt lehetek, legyen ez a segítség lelki v fizikai támogatás, bátorítás v éppen az ügyintézésben való segítség.

Ettől az egytől eltekintve pedig inkább megkímélném a kedves olvasóközönségemet attól, h további képeket közöljek az estéről :D

3. tanítási hét - vége

Csütörtök délután. Vége a 3. tanítási hetemnek, pontosabban ugye már szerdán vége volt. Ahh, még 3 hét, aztán vége a jó világnak, és csütörtök délután is lesz órám. :S

Szóval a hét első három napján rendesen jártam iskolába, ahogy az egy jólnevelt kislányhoz illik. Hétfőn délelőtt beiratkoztam a könyvtárba, körbenézegelődtem, kikölcsönöztem a francia és német nyelvórákra szükséges könyveket, és megvettem az észt órához a jegyzetet. Apropó, ez a könyvtár nagyon pöpec, asszem több időt kéne ott töltenem. A kedd délelőtt elkezdtem anyagot keresni a légszennyezős 10 oldalas házidolgozathoz, amit csak a 7. hétre kell beadni. Sőt,   a délutáni szánkózás helyett francia órára mentem. Ezek után senki ne merészelje azt mondani, h nem veszem komolyan az egyetemet! :D

Az esték sohasem telnek unalmasan (komolyan néha arra vágyok, h hadd töltsek egy estét békésen az ágyikómban Jake-kel (a laptopom) és egy jó filmmel. De ez csak kósza vágyálom. Vasárnap este letipegtem Gergőhöz és Márkhoz, akik megvendégeltek egy jó kis tojásrántottával, utólag is köszönöm :) Aztán másfél órán keresztül folyamatosan készültem visszajönni a szobába, de vhogy sehogysem sikerült :D

Hétfő este a szomszéd srácok főztek. A 4 fiúból 2 francia, szóval vmi francia finomságot vártunk, de ehelyett kínai lett belőle. Bár panaszra így sem lehet okunk. Desszertre pedig Lisi és Camille sütött csokitortát. Aztán előkerült vmi Jungle Speed nevű kártya-társasjáték... véres küzdelem folyt a totem minél hamarabbi megragadásáért hatalmas nevetések közepette, szóval hiába lakunk az ötödik emeleten (ami valójában ugye csak a 4.), a recepciós csajszi följött szólni, h kicsit csendesebben, ha lehet. :D

Kedd este: szülinapi buli. Evés-ivás, nevetés. Itt ért véget a háromnapos tisztítókúra, mert bizony lecsúszott egy sör, de a töménynek még a gondolatától is kitartóan rosszul vagyok :S :D Nem tudom, ki mennyire ismeri a lengyel "hagyományokat", de az a szokás, h a szülinapos annyi ütést kap a fenekére egy övvel, ahány éves. Aztán ki-ki vérmérsékletének és az ünnepelthez fűződő viszonyának megfelelően kisebbet-nagyobbat üt. Aztán folytatódhatott a "buli".

Szerda este: Find Your Valentine Party a Cathouse nevű helyen. 

Az este kezdetének érdekessége, h annak ellenére, h én vagyok a lány, nekem kellett várnom a fiúkra, h elkészüljenek. Az utolsó trolihoz egészen sokan összegyűltünk, és együtt mentünk a fent említett helyre. A héten én voltam az egyik szerencsés, aki ingyenes belépőt nyert a buliba, úgyh wuhuuu, végképp kihagyhatatlan volt az esemény :D Pont ideális mennyiségű ember, jó zene és tánc kifulladásig! Nem is kell ennél több. Ja, és ha már find your valentine... mindenki választhatott belépéskor, h piros, sárga avagy zöld kis kör alakú matricát szeretne magára ragasztani, amelyek jelentése rendre foglalt, meglátjuk, szabad. Hogy én milyen színűt választottam, azt mindenkinek a fantáziájára bízom ;) Am nem tudom mi van, valószínűleg megérhetek egy pár tevét v kecskét, mert aznap este 3 törököt is le kellett terelnem.

Ma (azaz csütörtökön) békés napom volt. 5 körül feküdtem le aludni, de vmiért fél 11-kor kinyílt a csipám, és az istennek se tudtam visszaaludni. Délután kis sport, nem mintha az nem lenne elég, h minden nap több ízben le-fel lépcsőzök az ötödikre! Este pedig Traffic Light Party. Mit vegyek feeel? :D

Dél-észtországi kirándulás

Szombat, hajnali 7 óra, bittyog az ébresztő. Hajnali 7 óra??? Igen, röpke 4 órányi alvás után kelés, reggeli, készülődés, blabla, 8-kor már a buszra szálltam föl egy 42 fős társaság tagjaként. Indulás egy dél-észtországi kirándulásra!

Eléggé álmos volt a csapat, meg már biztos öregszünk, de a buszon töltött idő nagy részét szinte mindenki átaludta.

1. állomásunk: egy benzinkút, ahol gyorsan csapatokra osztottak minket, játszottunk és énekeltünk kicsit, megörökítettük Észtország Holywoodját (ne para, nem írtam el, aki megtalálja a másik L-t valahol a környéken, az jutalomban részesül :D)

 2. állomásunk: Taevaskoja, természetvédelmi terület, folyó, homokkő, rengeteg hó, hatalmas fenyők, rétegelt-ragasztott fa tartókból készült hidak, gát --> mesterséges tó befagyva... Ezek a kulcsszavak, az érzés leírhatatlan, gyönyörű. Remélem lesz szerencsém tavasszal/nyáron visszalátogatni. :)

http://www.visitestonia.com/en/taevaskoja

mellékesen az ott víz a "barlang" alján, de annyira tiszta, h nem is látszik, és persze iható

ebéd utáni játék :) 

Az ebéd persze hagyományos észt menü: bő szaftban disznó hús, köretnek pedig krumpli

3. állomásunk: Möniste Museum (eredetileg nem sima ö, hanem vmi cuki hullámvona van az o betűn, és ez az a magánhangzó, amiről már írtam, h egyszerűen kiejthetetlen :D) Szóval itt volt szerencsénk megnézni, h hogyan is éltek anno az észtek, pontosabban egy tehetősebb család. Azért a "hálószoba" sokkolóan kicsi. Kb. 3x2,5 méter alapterületű lehet, 2 egyszemélyes ággyal meg egy nagy ládával. A házban viszont akár 3-4 generáció is együtt élt... bizony-bizony... elég szűkös a helyzet, de akkoriban a szeretet és vallás segített áthidalni a szűkös körülmények okozta konfliktusokat. Egyébként egy nagyon aranyos véleményt is hallhattunk a minket körbevezető észt nénitől: úgy tartották/tartják, hogy minél kisebb az ágy, és minél kevesebb hely van az egymás mellett alvó házaspár között, annál jobb, mert a nagy ágyban sok hely van a két fél között, ahová sok viszály beférhet :)

észt népviselet

Amúgy maga a "lakóház" viszonylag nagynak mondható. A további épületek (terménytárolók, ruhák tárolására és szövésre használt épület, istállók, szerszámos fészerek) körbeveszik az udvart, ezáltal egy belső védett teret alakítanak ki. Afféle kis erődítményről van szó. Persze minden épület fából készült, főleg rönkökből, zsindely fedéssel. 

smoke sauna, igen fontos hely az emberek életében: anno itt születtek, gyógyultak, pihentek, füstölték a húsokat, ill. haltak meg

uzsonna: tea (borzalmas volt) és korpás édes natúr joghurthoz hasonló vmi

4. állomás: éjszakai szálláshelyünk, Metsavenna Talu (Forest Brothers Farm

(http://www.metsavennatalu.ee/index.php?act=article&id=198)

Huhh, hát itt elég sokat kellene mesélnem a történelmi háttérről, h kik is voltak azok a Forest Brothers, de röviden annyi a lényeg, h a szovjet megszállás idején sokan az erdőkben kerestek menedéket, és ott éltek hosszú-hosszú évekig. Erről mesélt nekünk a szállás tulaja, valamint egy ott élő 80 év körüli néni, akik átélték mindazt, amit mi csak a törikönyvekben olvashatunk. Bár a legtöbb korombeli észt fiatalnak vmelyik nagyszüleje/rokona megjárta Szibériát...

Volt szerencsénk egy bunkerbe is lemenni az erdő szélén, amit igazából csak a turisták kedvéért alakítottak ki. Itt aztán nem volt menekvés meg kellett inni az első "felest" vmi pálinka szerű förmedvényből, ami nélkül anno nehezen tudták volna elképzelni az életet az erdőben. A "feles" szó azért szerepel idézőjelben, mert ezek itt nem ám 4 max. 5 cl-ben mérik a felest, hanem olyanban, ami másoknál vizespohár! Na ebből még éhgyomorra 1-2 meg vacsi közben még 1-2, és az éjszaka további részét inkább nem is mesélem... Na nem azért, mert nem emlékszem, hanem azért, mert ágyamban feküdtem kábultan :$ Soha többé ilyet és ennyit! Most legalább 3 napig tisztítókúrán vagyok!

Na de ne szaladjunk elébe az eseményeknek, mert volt ám még vacsi előtt nagy szánkózás. Mivel Észtország alapjában véve elég sík, ezért a síelési lehetőségek igen korlátozottak, viszont egy-egy "buckán" kialakított szánkópályákon nagyokat lehet ám szórakozni. A "szánkó" valójában egy felfújható úszógumi szerű vmi, aminek van alja, és ebbe beleülve, sokan-sokan összekapaszkodva csúszkáltunk. Iszonyat jó volt! :D

a szánkópálya (sajna a video feltöltése meghaladja a képességeimet)

Aztán gyors átöltözés, mert mindenki csupa vizes volt a nagy szánkózás végére, majd vacsi. A tulajjal észt dalokat tanultunk, és lelkesen énekeltük őket, miközben halvány lila fogalmunk se volt arról, h mit is óbégatunk, de a hangulat frenetikus volt!

Ezután jöhetett a szaunázás. 3 különböző szauna, sok-sok részeg fiatal... 

Reggel mindenki lelkesen kereste valamely elvesztett ruhadarabját, cipőjét, fényképezőgépét, stb.

A szállást elhagyva kollektív nagy haldoklás közepette megérkeztünk Viljandi (http://en.wikipedia.org/wiki/Viljandi) városába. Anno ez is hanza város volt, most körülbelül 20 ezer lakosa van, ami a zenei fesztivál idején megduplázódik. Ebéd előtt körbejártuk a kastély-negyedet v vmi ilyesmit. Ma már csak romos állapotban látható a 13. században németek által épített kastély. Íme néhány kép:

az egyik nézőtér a romok között

cuki mini függőhíd a 19-20. század fordulójáról

Ebéd után még egy program várt ránk: meglátogattunk egy falut, aminek ha agyon ütnek se tudom most megmondani a nevét. *hahh mégis: Olustvere* Szóval volt ám ott sok-sok szép kőépület, afféle múzeumként is funkcionált a hely. Éééés kiélhettük kreativitásunkat: mindenki kapott egy-egy agyaggombócot, amiből tetszés szerint lehetett szerencsegombot v akármi mást készíteni. Elvileg 3 héten belül elpostázzák nekünk kiégetve. Szép kis emlék erről a felejthetetlen hétvégéről.

összerepedezett és toldott-foldott kovácsműhely

az üveg és kerámikészítés épülete

lelkesen barkácsoló ovisok :)

a félkész remekmű :D

Ez egyszerűen nagyszerű volt!

Teljesen lelassult agyműködés

Péntek este, béke nyugalom, az ágyamban üldögélek, és egy Guinesst szürcsölgetek. Fáradt vagyok, mint mindig. Nem értem miért, hiszen különösebb okom nincs rá. Mára "virradóra" is aludtam 9 órát! Talán az időjárás teszi. Ma is szinte egész nap hatalmas pelyhekben hullott a hó, bár tegnap reggel volt kb 1 órányi napsütéshez is szerencsénk. Az is lehet, h azért vagyok folyamatosan ennyire tompa, mert nemes egyszerűséggel takarékra van kapcsolva az agyam és a testem. Bevallom őszintén nem sok szellemileg megerőltetőt hajtottam végre az elmúlt lassan 3 hét alatt, amit itt töltöttem, hacsak az nem számít megerőltetőnek, h folyamatosan angolul kell kommunikálni. Mondjuk szinte már teljesen természetesnek veszem, és néha azon kapom magam, h angolul gondolkodok.

No de haladjunk szépen sorjában az eseményekkel:

Szerda este: 2 Euro Party a Cathouse nevű klubban a központban. Jó kis hely, határozottan jobban bejött, mint a Club Privé, ahol a táncos nénik-bácsik vannak, tudjátok mire gondolok ;) Éjfél körül értünk oda, és zárásig táncoltunk, ahhhh, jól esett már tombolni egy nagyot! Mellékesen azért volt  a buli neve az, ami, mert a belépő, és sok pia csak 2 euroba került. És mivel már rég ittam rum-kólát, ezért arra az estére az volt "előírva" számomra, na meg persze az aranyszabály: nem keverjük a piákat! Hajnal 5-kor jöttünk el, de szerencsétlenségükre pont 5-en maradtunk, a taxisofőr meg marhára tiltakozott az ellen, h mindannyian beszálljunk, úgyh 2-en megvártuk az első trolit, ami 6-kor jött. 

A hajnal fontos tanulsága: a helyi mekiseknek nincs semmi érzéke az üzletpolitikához: az óváros bejáratánál található meki reggel 4 és 7 között van zárva!? WTF? Ilyenkor a sok ittas fiatal buliból hazafele menet marhára éhes ám! No mind1.

Partikép fb-on.

Tegnap annyi értelmeset sikerült véghezvinnem, h elmentem a sportközpontba, és 60 percen keresztül hallgattam, ahogy a tantónéni észtül magyarázza, h mit mikor és hogyan kell csinálni a pilates gyakorlatok közben :D De jó volt már végre mozogni kicsit, nem mintha az előző éjszakát nem végigtáncoltam volna.

Ma pedig beza' végre átvehettük a személyigazolványokat, úgyh most már hivatalosan 2018. 01. 27-ig gond nélkül tartózkodhatok Észtországban :D

Oh, my gosh!!! Ivott már valaha vki Guinesst dobozból?

Íme a teljesen ép dobozú Guiness, nehogy azt gondolja bárki is, h csalok

és igen, az egy műanyag golyó benne!? Rágugliztam, és elvileg a bugybik és a hab miatt kell bele. Jó tudni :)

Ja, am ma jöttem rá, h már el is buktam egy felvett tárgyamat :S Az Environmental Chemistry előadásuk ugye észtül zajlanak, és csak a 4 gyakorlatra kell bejárnunk, mert azokat megtartják angolul. Emlékeimben marhára az élt, h a negyedik héten lesz az első gyakorlat, viszont ma este kinyitván a füzetemet rá kellett döbbennem, h a második héten, azaz most hétfőn volt az első gyakorlat, amin kötelező lett volna a részvétel... C'est la vie, ahogy a művelt spanyol mondaná, még így is lesz elég kreditem, csak jó lenne, ha a továbbiakban kicsit jobban odafigyelnék az ilyesmire, mert úgy tűnik, h túlságosan is minimálra van kapcsolva az agyam.

Most pedig össze kéne pakolnom végre, mert holnap reggel hajnali 8-kor indulunk a dél-észtországi kirándulásra.

A munkahét legemlékezetesebb behatásai

A munkahetet ezennel hivatalosan is lezártnak tekintem.

Hétfőn suli, egy kis angol, majd egy egy kis német zárásnak pedig észt. Igazából az észt órán egy fimet néztünk, pontosabban csak egy részét. The Singing Revolution ~ szószeinti fordításban Az Éneklő Forradalom. (Na ezért nem leszek műfordító)

Tegnap (azaz kedden) este Mozi Est volt. Betroliztunk a központba, megkerestük az EBS (Estonian Business School) épületét, és az ő mozitermükben néztük végig a fent említett filmet. Egy megható dokumentumfilmről van szó, ami bemutatja Észtország 20. századi történetét. Megszállók egyik és másik irányból, nácik majd szovjetek, elnyomás, deportálások Szibériába... de egy vmi állandó maradt: a saját nemzeti kultúrájuk szeretete, amit leginkább dalaikban éltek és élnek meg. Voltunk jó néhányan a nézők között, akik szovjet utódállamokból jöttünk, és nekünk talán még szívhez-szólóbb volt, mint a nyugati országokból érkezőknek. 

A filmet amerikaiak kreálták. Ennek előnye, h így objektívebben adja vissza a múlt eseményeit, nem foglalkozva a mai politikai helyzettel, ugyanakkor némi naivitást tükröz a dolog. Legalábbis ezt mondta a film után az egyik "szereplő", akik lelkesen mesélt nekünk az akkor átélt eseményekről.

Angolul nem beszélő kedves kollégák szíves elnézését kérem, de magyarul nem elérhető a film (najó, őszintén szólva nem is kerestem)

Egyébként mindenkinek csak ajánlani tudom. Elképesztő, hogy micsoda higgadtság és nyugalom árad ezekből az emberekből még az idegtépő és felfokozott pillanatokban is!

Íme a film honlapja: http://www.singingrevolution.com/

És egy előzetes: http://www.youtube.com/watch?v=Fp0h9Z97w1s

A mai napon (szerda) volt Public Speaking órám, ahol megtartottam életem első personal narrative speech-ét. Izgultam most is persze, de tegnap este megírtam ill. ma délelőtt még gyakoroltam a beszédemet, és magamhoz képest egészen ügyesen és határozottan sikerült előadnom. Most következzék egy kis szentimentalizmus, de este, miközben próbáltam összeszedni a gondolataimat, rá kellett jönnöm, h szeretek BME-s lenni, és igenis marhára büszke vagyok arra, h BME-s lehetek. Ebben lehet benne van az is, h az idő és a távolság megszépíti az eseményeket, de akkor is :)

Ha még nem fáradtatok el a nagy betű halmaz után, akkor elolvashatjátok a "beszédemet" (sorry, de ez is angolul). Az esetleges nyelvi, dramaturgiai  v akármi hibákért  elnézést kérek, de ennyire futotta tegnap este olyan éjfél és egy óra között, a film után és baráti sörözés előtt

https://docs.google.com/file/d/0B6pQ3sTGXE4bMXlmUTBfbDVJcEU/edit?usp=sharing

Most pedig lassan elkezdünk készülődni az esti bulira, ha már az első 7 héten se csütörtökön, se pénteken nincs órám... lehet irigykedni lelkesen :P

Magyar hétvége

Ahogy ígértem, megírom a hétvége további eseményeit is.

Szombaton 2-kor a Kompressor nevű óvárosi palacsintázóban gyűltünk össze mi, Tallinnban tartózkodó magyarok, legalábbis azok, akikről tudtunk, ill. azok, akik el akartak jönni. Emlékeim szerint olyan 12-en ülhettük körbe az asztalt. Jó volt kicsit huzamosabb ideig csak magyarul beszélni, és ez most lehet, h hülyén v nagyképűen fog hangzani, de egyúttal furcsa is volt. Egy-egy kötőszó, kifejezés akarva akaratlanul is angolul csusszan ki az ember száján. A helyről csak annyit, h hatalmas palacsinták közül lehet választani. Sósat vagy édeset, húsosat, halasat, vegát, gyümölcsöset, csokisat és fagyisat is találhatunk az étlapon átlagosan 4,50 - 5,50 euróért. Én egy sós után feladtam a küzdelmet, már nem jutott hely édesnek :D

Aztán szépségesen jó igggényesen áttipegtünk a Nimeta Baarba. Erről a helyről annyit kell tudni, h egyszerre 3 különböző focimeccset és egy rugby meccset közvetítenek egyszerre összesen ~10 db "normál" tv-n és 2 nagy kivetítőn. Mivel már nem sokkal a rugby meccs kezdete előtt voltunk, ezért a hely szépen lassan megtelt angolul beszélő népekkel, akiknek bizony az anyanyelvük az angol... awwww <3 Az enyhe anglomániám rögtön előtört, és megfogadtam, h arra a helyre bizony még vissza fogunk járni! :D

Kedves Gergő barátom lesifotója, amit facebookon is megtalálhattok:

"Anya fizet, apa meccset néz"

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=466149113452091&set=a.166079666792372.45209.100001710188742&type=1&theater

Ma (vasárnap) pedig a Kadrioru Parkba és a tengerpartra mentünk el egy csapat magyarral ill. egy (a politikai korrektség kedvéért) délkelet-ázsiai különítménnyel, észt "túravezetővel".

Egyszerűn gyönyörű, de tavasszal mindenképp kell még erre járni, mert azt mondják, h akkor igazán szépséges :) És volt lehetőségem fölszentelni az új csizmámat is. Megállapíthattam, h jó vételt csináltam, mert a lábam egyáltalán nem fázott, viszont a hátam már kezdett kicsit, mire körbejártuk a parkot és partot.

a tó közepén pihihely. Csónak nem kellett, mert be van fagyva

ez kezd kicsit frusztráló lenni, hogy ami tényleg fekvő kép, azt meg állva teszi be, wááhhh

No mind1, ez a park közepén található barbie-ház az elnök vityillója

Ma már művészeti múzeumként üzemel, anno Catherine I palotája, a gyönyörű

hátsókerttel, amit most hó borít

a partra vezető út

orosz emlékmű, ahová a frissen összeesketett orosz párok első útja vezet fotózkodni

simply awsome :)

nyomi sirály és egy Helsinkiből érkező komp

a csapat egy része :)

na most képzelje el mindenki, hogy ez a lépcsős izé a színpad, és tömve van a kórus tagjaival. Csodás élmény lehet egy ilyen kórust énekelni hallani. Remélem lesz hozzá szerencsém :)

Egy kis off-topic: tündéri francia fiú imádnivaló körmökkel avagy mi történik, ha 3 lányt összeeresztenek egyetlen fiúval. Mire nem jó, ha az embernél 12 különböző körömlakk van? :D