Már megint csütörtök este

Iszonyatos sebességgel telik az idő! Már megint csütörtök este van, egy újabb hétvége közeledik. 4 és fél hete jöttem el otthonról, de olyan, mintha tegnap lett volna. Na nem azért mert annyira unalmas itt, hanem pont az ellenkezője miatt. Folyamatosan jönnek a kérdések, h mi lenne ha ezt csinálnánk, azt csinálnánk, ide mennénk, oda mennénk. Anyááám, kezdem magam öregnek érezni :D

No de lássuk szépen sorjában az említésre méltó eseményeket:

A vasárnap hasonló semmittevéssel telt, mint a szombat. Kis tanulgatás, sok pihenés és meleg tea. Este pedig elmentünk pizzázni az óvárosban található Pizza Grande nevű helyre. Kellemes hely, ahol kényelmesen le tudtunk ülni nyolcan egy asztalhoz úgy, h mindenki látott mindenkit, mindenki tudott mindenkivel beszélgetni. Több mint 30 féle pizza közül lehet választani, 3 féle méretben. 20, 30 és 40 cm-es. Első ránézésre - najó, nem is első ránézésre, hanem a táskámból előkerülő 2 méteres zollstock  szemrevételezése után - úgy ítéltük, h a 20 centis kicsi, úgyh bevállaltunk fejenként egy-egy 30 centiset. Ez később hibás döntésnek bizonyult, mert a szétpukkanás határát súroltam a vacsora  végeztével. :D

Hétfőn se történt túl sok izgalmas. Déltől este 8-ig suliban voltam. Igazság szerint lett volna egy szünetem fél 4 és 6 között, de úgy döntöttem, h bent maradok a könyvtárban, és elkezdek dolgozni a légszennyezős 10 oldalas házidolgozaton. Az eredmény: most már van egy halvány lila sejtésem, h mik azok a VOC-k.

Az észt órára érdekességeket kellett gyűjteni Észtországról. Íme egy-kettő csemegének:

• Észtországban lehetett először online leadni a szavazatot politikai választások során
• Itt található a legtöbb meteorit becsapódás során kialakult kráter területegységre leosztva
• A világ összes országa közül itt tudnak a legtöbben írni-olvasni, a lakosság 99,8%-a!
• Az első köztéren felállított karácsonyfa itt volt, Tallinnban 1441-ben
• Legális a medvehús fogyasztása, és egyes éttermekben nyugodtan rendelhet ilyet az ember

Sok más egyéb is van, amin megakadt a szemem, de egyelőre a kulturális nevelésből elég lesz ennyi.

Kedd délelőtt, sportközpont, aerobic, iszonyat sok ember. Egy-egy 4 kilós (!) súlyzóval a mancsomban kellett mindenféle gyakorlatot csinálnom. Ha ez az elkövetkezőkben is így lesz, akkor olyan karom lesz a félév végére, hogy sok fiú megirigyelheti :P

Délután, lustaság a köbön. El akartam menni boltba, de rájöttem, h csak azért, h tejet vegyek, tök felesleges, inkább fetrengtem az ágyban, és franciát tanultam, ill. rápihentem a háromnegyed hattól kezdődő francia órámra.

Kedd este, játsszunk! Hát játsszunk, elfoglaltunk egy konyhát, és leültünk kártyázni. Szokásos társaság: Gabi, Camille, Canar, Cédric, Vincent, Matej, Klára, Barbora és én. Lisinek a másnap reggel 8-kor esedékes dolgozatára kellett tanulnia, úgyh lemaradt egy újabb kártyajáték megtanulásáról, és az azt követő elvadult kártyázásról, aminek az lett a vége, h éjjel 3-kor, amikor feljöttünk a szobába nekem annyira vicces volt minden, h kezdtem úgy érezni magam, mint egy 14 éves tinipicsa (elnézést, ha esetleg akadna a kedves olvasók között 14 éves lány, nem bántásképpen írtam, én is voltam annyi idős, és még most is érzem magam néha annyinak). Amúgy már tervbe vettem, h összeírom azokat a játékokat, amiket itt tanultam, mert a végén még elfelejtem őket, meg hátha másnak is kedve támad társaságban kipróbálni valamelyiket.

Szerda, iskola, este kollektív vacsi. Lisi - ha már osztrák - schnitzelt (szóval rántotthúst) készített 9 főre! Több mint 2 kiló húst paníroztunk és sütöttünk ki, de az eredmény remek lett, és meglepő módon másfél szelet kivételével az összes elfogyott, pedig azzal viccelődtünk előtte, h tök jó, h ennyit készítünk, mert így legalább lesz mit enni másnap ebédre. Hát nem így lett.

Szóval mindenki jóllakottan készülődhetett az esti bulira: az utolsó trolival irány a Club Münt! Ha már Funk The School Party, akkor próbáltam iskolás lánynak álcázni magam. Íme néhány kép:

Körberöhögtek a többiek, mikor megtudták, h a táskámban mindig magamnál tartom az öcsémtől kapott csavarhúzót, de ekkor bizony marhára sajnáltam, h a másik táskámban volt, pedig milyen jól mutatott volna ez az asztal a szobánkban:

Egyelőre ennyi, a mai kulturális fejlődésemet majd legközelebb mesélem el.