A munkahetet ezennel hivatalosan is lezártnak tekintem.
Hétfőn suli, egy kis angol, majd egy egy kis német zárásnak pedig észt. Igazából az észt órán egy fimet néztünk, pontosabban csak egy részét. The Singing Revolution ~ szószeinti fordításban Az Éneklő Forradalom. (Na ezért nem leszek műfordító)
Tegnap (azaz kedden) este Mozi Est volt. Betroliztunk a központba, megkerestük az EBS (Estonian Business School) épületét, és az ő mozitermükben néztük végig a fent említett filmet. Egy megható dokumentumfilmről van szó, ami bemutatja Észtország 20. századi történetét. Megszállók egyik és másik irányból, nácik majd szovjetek, elnyomás, deportálások Szibériába... de egy vmi állandó maradt: a saját nemzeti kultúrájuk szeretete, amit leginkább dalaikban éltek és élnek meg. Voltunk jó néhányan a nézők között, akik szovjet utódállamokból jöttünk, és nekünk talán még szívhez-szólóbb volt, mint a nyugati országokból érkezőknek.
A filmet amerikaiak kreálták. Ennek előnye, h így objektívebben adja vissza a múlt eseményeit, nem foglalkozva a mai politikai helyzettel, ugyanakkor némi naivitást tükröz a dolog. Legalábbis ezt mondta a film után az egyik "szereplő", akik lelkesen mesélt nekünk az akkor átélt eseményekről.
Angolul nem beszélő kedves kollégák szíves elnézését kérem, de magyarul nem elérhető a film (najó, őszintén szólva nem is kerestem)
Egyébként mindenkinek csak ajánlani tudom. Elképesztő, hogy micsoda higgadtság és nyugalom árad ezekből az emberekből még az idegtépő és felfokozott pillanatokban is!
Íme a film honlapja: http://www.singingrevolution.com/
És egy előzetes: http://www.youtube.com/watch?v=Fp0h9Z97w1s
A mai napon (szerda) volt Public Speaking órám, ahol megtartottam életem első personal narrative speech-ét. Izgultam most is persze, de tegnap este megírtam ill. ma délelőtt még gyakoroltam a beszédemet, és magamhoz képest egészen ügyesen és határozottan sikerült előadnom. Most következzék egy kis szentimentalizmus, de este, miközben próbáltam összeszedni a gondolataimat, rá kellett jönnöm, h szeretek BME-s lenni, és igenis marhára büszke vagyok arra, h BME-s lehetek. Ebben lehet benne van az is, h az idő és a távolság megszépíti az eseményeket, de akkor is :)
Ha még nem fáradtatok el a nagy betű halmaz után, akkor elolvashatjátok a "beszédemet" (sorry, de ez is angolul). Az esetleges nyelvi, dramaturgiai v akármi hibákért elnézést kérek, de ennyire futotta tegnap este olyan éjfél és egy óra között, a film után és baráti sörözés előtt
Most pedig lassan elkezdünk készülődni az esti bulira, ha már az első 7 héten se csütörtökön, se pénteken nincs órám... lehet irigykedni lelkesen :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése