Beszélni, beszélni, beszélni...

[[zárójeles helyzetelemzés: Ez a legfontosabb, amit eddig itt megtanultam. Beszélj! Kommunikálj! Itt nem lehet bezárkózni, ez nem az a hely, ahol csendesen eltengetheted ezt a fél évet. Vagy ha mégis ezt teszed, akkor minek vagy itt? Persze van akinek nem tartozik hozzá az alaptermészetéhez, hogy nyüzsögjön, és folyton hatalmas társasággal vegye körül magát. Néha én is igénylem, hogy egyedül legyek, és a saját kicsi világomban elszöszmötöljek. Ez azt hiszem természetes, de alapjában véve itt egy rakat extrovertált emberrel vagy körülvéve, úgyhogy érdemes felvenni a ritmust, csak hogy minél több tapasztalatot, barátot, ismerőst szerezz, és minél aktívabban töltsd ezt a néhány hónapot, ha már megadatott! 

Szóval kommunikáció mindenek előtt. Azt mondják az  okosok, hogy beszélgetés közben akár 93%-ban is azon múlik a  kommunikáció sikere, hogy hogyan adjuk elő azt, amit mondunk, és csak a maradék 7% jut az elhangzott szavakra. Ez a 93% az, ami nagyrészt kiesik, ha valakivel facebook chaten, g-talkon, skypon, stb. csak szimplán írásban kommunikálunk. Ez az a 93 %, ami emberközelibbé, személyesebbé teszi a beszélgetést. Úgy gondolom, hogy a mai technológiának köszönhetően azért könnyebb a helyzetünk, láthatjuk és hallhatjuk egymást sok-sok ezer kilométerről is, de ez még mindig nem ér fel egy személyes találkozóval, és még mindig nagyobb hangsúly kerül az elhangzott szavakra, és a minőségileg "együtt", beszélgetéssel töltött időre. zárójeles helyzetelemzés vége]]

Szóval hétfőn igen nagy hangsúly került a kommunikációra: röpke két prezentációt is tartottam egy órán belül. Elmeséltem az English for Special Purposes órán (is), h mi az a Fibonacci-sorozat, aztán pedig megismertettem a néppel az OkosTojást. Osztatlan sikert aratott a dolog, és olyan kritikát kaptam, amilyet eddig még soha: többek egybehangzó állítása szerint tökre magabiztosnak tűntem, és egyáltalán nem látszott, hogy izgultam! Wuhuuu, a végén még tényleg lesz értelme ennek a Public Speaking órának :D

Ha már így belejöttem, akkor tovább dicsekszek: minimális hibáva 5+-os lett a múlthét szerdán írt német dolgozatom. (háttérinfó: itt 0-tól 5-ig osztályoznak, 0 - megbukott, 1 - átment, 2 - kielégítő, 3 - jó, 4 - nagyon jó, 5 - kiváló)

Hétfő este cseh-szlovák vacsora készült. Gabriela és Matej speckós káposztalevest és rántott sajtot készített a csapatnak. Aztán meg kellett kóstolnunk vmi szlovák piát, ami egészen olyan volt, mint a mi szilvapálinkánk, szóval az első 2 centes feles után én kiszálltam az iszogatásból, és szürcsölgettem tovább a cideremet :)

Kedd, olvasás, tesióra, béke-nyugalom, este 6-tól francia felzárkóztató foglalkozás, este pedig hogy-hogy nem sikeredett a szomszéd szobába átkeveredni, ahol 3 görög és egy német lány lakik. Épp palacsintát sütöttek, és meginvitáltak minket, hogy csatlakozzunk. Lisi és Gabi házon kívül voltak (lelkes házizás folyt az Endla 4 névre hallgató koliban a városközpontban), szóval Camille-al ketten mentünk át. Életem egyik legtutibb palacsintája volt! A tészta semmi extra, viszont a töltelék ötlete egyszerűen zseniális és gyönyörű: mogyoró/csokikrém vastagon, erre pedig rámorzsolgatunk egy nagy kekszet (vági, vannak ezek az óriás méretű kekszek, 2 összeragasztva vmilyen csokis v vaníliás krémmel), szépen összehajtogatjuk, és élvezzük ezt a brutális szénhidrát löketet... ahhh <3 :D

Szerdán szokásos Public Speaking óra, most is tanultam egy-két érdekességet a nagyvilágból, aztán 4-tól német óra, ahol a tantóbácsitól még több érdekességet hallhattunk a kicsi életéről, az oroszok, ukránok, észtek, németek életmódjáról, kultúrájáról, stb. Vmiért baromi türelmetlen voltam, és már erőteljesen azt fontolgattam, h felállok, és kijövök az óráról, ha nem képes normálisan betölteni némettanári funkcióját. Örülök én neki, h mesél, de legalább németül tenni, vagy olyat mesélne, ami érdekel, de az, hogy  a finnek és az oroszok meg észtek hogyan mondják, hogy "az iskolában" meg h "az iskolába", hát az marhára nem hoz lázba.

Szerda este szokásos buli a CatHouse-ban. Este készülődés, hangolódás, szokásos utolsó troli megrohamozása - hamisítatlan Accademic Hostel érzés, amikor lelkes erasmus hallgatók tucatjai vidáman elárasztják a városközpontba tartó utolsó 3-as trolit :D

A buliról íme egy "fotóriport":

érkezés után nem sokkal (Gabriela még úton 25 euróért taxival :P)

Gyűlik a csapat - sorozatkép:

hárman

négyen

hatan (és Lisi meglátott még vkit)

nyolcan, és Caner még integet vkinek... soha véget nem érő történet :D

És mikor a CatHouse zárt, akkor Gabi lelkes unszolására
(Gabi: menjünk a városközpontba
én: már a központban vagyunk
G: de menjünk a városközpontba
én: de Gabi, már ott vagyunk
G: akkor menjünk még jobban a városközpontba)
Szóval nem volt mit tenni, kerestünk egy még nyitva lévő klubbot az óváros közeli bejáratától nem messze.

no hát így se láttam még hangszórót rögzítve :D

hajnali fél 6, a hangulat és lendület töretlen

Ezek után már csak egy kiadós reggeli hiányzott --> hamburger a Loca nevű helyen, majd 7-re otthon is voltunk... Mondjuk nekem egy szavam sem lehet, csütörtökön nincs egy darab órám sem, nem úgy mint a csajoknak, akik hajnal 10-kor már suliban voltak... szegény párák :)

Dél körül sikerült kivánszorogni a szobából. Lisi és Gabi azzal fogadtak, h menjünk az orosz piacra. Az észt tantónéni javasolta, h oda mindenképp érdemes lenne ellátogatni, de semmiképp se menjünk egyedül, és lehetőleg a lányok férfiúi kísérettel közelítsék meg a vasútállomás mögött elterülő piacot. Ezen információk birtokában öten csajok elindultunk. Egy-két furcsa helyet és arcot leszámítva nem tűnt vészesnek a hely, de azért egyedül nem nagyon mennék arra. 

a bejárat

antik bolt - akinek legkevésbé van szüksége a veséjére, az menjen előre! :D

a rémisztő babák, régi orosz, német és észt nyelvű könyvek, katonai
egyenruhák széles választéka eltörpül eme sarok mellett

köszönöm nem, én inkább tovább megyek

elgondolkodtam, h veszek egy útlevelet, h én is mehessek a szentpétervári kirándulásra :D

napsütés és kacatokkal teli bódék

azért megnyugtató, h az óváros egyik temploma idelátszik - mégsem a világ háta mögött vagyunk

mézet áruló néni és bácsi :)

és végezetül, ha már a vasútállomás mellett van a piac

Persze nem lehetett üres kézzel hazatérni, még ha a tantónéni megígértette velünk, h nem veszünk semmit, akkor sem :D Szóval némi jóféle kolbásszal, szalonnával, sonkával, sajttal, zöldség-gyümölccsel, és iszonyat olcsó és finom csokoládéval felpakolva tértünk vissza a koliba.

Ennyi mára, a legközelebbi viszont látásra :)