Legutóbb ott hagytam abba, h jó éjszakát kívántam csütörtök éjjel. Hát akkor lássuk hogyan alakult a hét további része.
Pénteken 12-re elvonszoltam magamat a sport központba Klára és Camille társaságában. Push&Lift óra... mit is várhat az ember: 60 perc folyamatosan egy-egy másfél kilós súlyzóval a kézben... az eredmény csodás, a fenekemben és combomban még most is (vasárnap este) izomlázam van! :O
Este sikeresen bekeveredtünk a központba: első állomásunk a Red Emperor nevű bár volt. Délután csekkoltuk facebookon, hogy milyen fellépők lesznek aznap este. Mire odaértünk, akkor a "gayrockot" játszó Maxtractor nevű banda zenélt. Egész jók :) Az nagy nehezen sikerült szerezni egy sört, és leültünk egy asztalhoz. A zene hangos, de nem táncolható, beszélgetni nem lehet... Már ekkor nem volt vmi fenejó hangulatom. Aztán egyik kedves barátomnak sikerült túl sokat innia, úgyh mondtam a többieknek, h kimegyünk kicsit levegőzni, és a kijárat felé vettük az irányt. A fogason hagyott kabátom a földön volt, a pulcsimat kicsivel arrébb találtam meg, a sálamat meg egyáltalán nem, viszont van egy nagy dobozuk, ami tele van a mások által "megunt" vagy - ha jobban tetszik - elhagyott ruhadarabokkal... így történt, hogy szándékomon kívül lett egy új sötétbarna sálam :D
Aztán a nagy frisslevegőre kedves barátom éhes lett, úgyh a mekibe vezetett a következő utunk, Igazából nem tiltakoztam. A Red Emperort egyébként sem szeretem annyira, a McFlurryt viszont annál inkább :D
Viszont mire visszaértünk a csapat többi része nem volt sehol. Egy telefonhívás után kidrült, h mégiscsak voltak valahol, mert ugye az energia sem vész el, csak átalakul, szóval egy csapat (részeg) fiatal sem tűnhet el nyom nélkül.
A Shootersben sikerült rájuk akadni. Mondanom sem kell kellően morci voltam, amiért egy sms-t sem bírtak küldeni, h mégis hova mennek, aztán a magyarázaton meg még jobban kiakadtam: "azt hitték, h kettesben akarunk lenni, és nem akartak zavarni" - Legközelebb inkább egy vibrátorral hagyjanak kettesben, ha kérhetem. Na mind1.
Innen már csak pár lépés volt a hangyányival kevésbé tömött Nimetába átmenni. Csak hogy valamivel jobb kedvem legyen kértem egy koktélt, de az egész este folyamán elfogyasztott két sörrel együtt ez még mindig kevésnek bizonyult ahhoz, h instanst jókedvem legyen.
najó, azért próbálkozik az ember :)
Aztán táncikáltunk kicsit, majd 4 óra magasságában Gabival és Lisivel hazajöttünk. A többiek majd vmikor 7 körül jöttek haza. Hát nem volt életem legjobb bulija, de azért voltak ám érdekességek. Személyiségi jogokra való tekintettel pl. inkább nem árulom el, h a csapatból melyik (párkapcsolatban) élő fiú és lányzó kavarodott össze kicsit.
A szombat ettől egy merőben eltérő élménnyel gazdagított. Délután 2-kor a korábban már meglátogatott Seaplane Harbour Museum mellett található volt börtönbe a Patarei Prison-ba látogattunk el.
A tengerparti erődítményt I. Miklós orosz cár építette 1828 és 1840 között. 1920-tól használták börtönként. Az utolsó kivégzést 1991(!)-ben hajtották végre a börtön falai közt.
Az épületben konkrétan hidegebb volt, mint kint, és a hallott történetek után a testem-lelkem átfagyott, és megkönnyebbülve és hálálkodva léptem ki a tavaszi napsütésbe és szabadságba.
vidáman mosolyogva, mikor végre kijöttünk
innen nincs szökés
Egyébként manapság hébe-hóba bulikat tartanak az épületben, és nyáron egy kellemes bár - az idegenvezetőnk állítása szerint - az egyetlen tengerparton található bár várja az idelátogatókat.
falrészlet és mögötte a már ismert Seaplane Harbpur Museum kupolái
kicsit ramaty állapotban
az almafa mögött egy akasztófa...
"a focipálya" - ebben a teremben 200 rabot zsúfoltak össze
egy random cella
a túravezetőnk lelkesen magyarázza, h melyik szárnyat mikor építették, mire használták,...
A vastag fekete vonal az eredetileg az épületkomplexumot körülvevő falat jelöli. Ennek lebontásából és az építőanyag eladásából szeretnék részben fedezni egy tervezett felújítás költségeit.
egy miniatűr cella a 16-18 éves női raboknak!
Az ajtók felületét durván megmunkálva/ érdesre marva alakították ki, így egy idő után elment a kedve a raboknak az ajtón való dörömböléstől.
A börtönben komoly hierarchia alakult ki a rabok között. Vezetők, középosztály, és alsó réteg. A vezető aludhatott alul, a sarokban kialakított "WC"-től távol, de nem közvetlenül az ajtó mellett. Az alsó osztályba tartozók aludtak az árnyékszék mellett. Lsd. következő kép.
Az "újoncoknak" beavatáson kellett átesniük, ami magában foglalta a hülyébbnél-hülyébb kérdések megválaszolását. Hasonló ez, mint a mai állásinterjúk, tulajdonképpen egy személyiségteszten kellett részt venniük. A kérdések egyike például: Melyik édesebb, a khm... férfi nemiszerv vagy a fagylalt? Ha vki azt válaszolta, h a fagylalt, akkor bizony elbukott, hiszen "egészséges" esetben ezt nem tudhatja, és ezek után gyakran szexuálisan is kihasználták az illetőt.
egy "modern" cella 2-11 fő részére
a "vörös szoba" - a kivégzések helye
Lehet találgatni, h miért vörös...
Lehet találgatni, h miért vörös...
egy "kellemes" nyitott lépcsőház
Ezek után jól esett a napsütéses délutánon visszasétálni a központba. Mire beértünk az óváros főterére már egészen felmelegedtem. Némi vacillálás után beültünk a Nimetába ebédelni. A figyelmes olvasó talán már megfigyelte, h igen gyakran emlegetem ezt a helyet. Éjszakai tivornya, táncikálás, délutáni csendes ital az ismerősökkel, ebéd a barátokkal vagy éppen meccs és Forma 1 nézés? A válasz ugyanaz: Nimeta! És akkor még nem is említettem, h az anyanyelvi angol beszélők száma és aránya is talán itt a legnagyobb. Kell egyéb indok, h miért szeretem ezt a helyet? :)
Este már nem történt semmi izgi. Megnéztem a Pi élete c. filmet. Azt hiszem ez is olyan, amiről jókat lehetne beszélgetni. Szóval egy hosszúra tervezett, ám rövidre sikerült filmről való elmélkedés után álomba merültem.
Vasárnap kora délután tanultam, házit csináltam - néha azért még nekem is kell-, aztán
délután tök fini paradicsomos szmötyiben úszó csirkemellet főztem némi sütőben sült krumplival. Aztán a szombaton vett "sajttorta" féleséget némi cseresznyelekvárral felturbóztam, és kész is a tökéletes estebéd :)
Most pedig ahelyett, h a házimat csinálnám, blogot írok, de ha ez egyszer érdekesebb (legalábbis nekem :P)
19:36 Akkora pelyhekben szakad a hó, mint amilyet még soha nem láttam. Elképesztő. Hol van a tavasz???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése