Húsvét és egyéb nemzetközi tapasztalatok

Egy hétnyi kihagyás után próbálom összeszedegetni, hogy mi is történt velem. Essünk neki!

Március 28., csütörtök. Hogy napközben mit csináltam, az már a homályos múltba vész, de találtam egy képet estéről:

Dubliner, vacsi :)

Oh igen, vacsora a The Dubliner nevű ír pubban. A Guinesst 2=3 akcióban mérik, úgyhogy legnagyobb bánatomra nem volt más választásunk... :P A jelenlévők egy fő kivételével hamburgert ettek. Ki volt a kivétel? Persze, hogy én :D Ha már egyszer étterembe megy az ember, akkor próbáljon ki vmi olyat, amit a legtöbb helyen nem kap alapon az étlapon lumberman's dish néven szereplő étket rendeltem. Vékony szelet feketekenyér alul, egy réteg sajt, egy hatalmas szelet hús, rajta sok-sok hagyma, paprika, gomba, egyéb ez-az, köretnek paradicsom és uborka vmi salátaöntettel. Isteni finom, nagy adag, és mindez ~ 1500 jó magyar forintért.

Majd elfelejtettem. Valahogy belekerült a táskámba egy Guinnesses pohár, viszont a sapkám meg ott maradt. Ezt nevezem cserekereskedelemnek :D

Lumberman's dish

Miután kellemesen eltelítődtünk, összeszedtük magunkat, és elindultunk a Coca-Cola Plazabá, hogy megnézzük a Side Effects (~Mellékhatások) című filmet. (Feliratos előzetes a film címére kattintva) Egészen jó kis film, enyhén elmebeteg háttérsztorival. A tény pedig, hogy már csak a legelső sorba kaptunk jegyet, nem keserített el különösebben, mert legalább jó közelről és jó nagyban élvezhettem Channing Tatum látványát :P :D

Pénteken? Öhm, újabb jó kérdés, h mégis mit csináltam napközben. Este összeültünk, és elkészítettük a saját activitynket: feladatkártyák, tábla, dobókocka :)

Szombaton pedig olyat tettem, amit eddig még soha életemben nem: misére mentem! Bizony-bizony, 23 évesen el kellett jönnöm egészen Észtországig, hogy templomba menjek - nem turistaként. Camille talált egy templomot, ahol minden héten tartanak angol nyelvű misét, a húsvét előtti pedig különösen extrás, szóval már jóval az interneten írt 6 órás kezdet előtt megérkeztünk, h legyen ülőhelyünk. Csodálkoztak is, h ilyen korán kezdődik, mert normál esetben már sötétnek kellene lenni a húsvéti misén, csak h minél jobban nézzen ki a bazi nagy gyertya és sok kicsi gyertya az emberek kezében. A csodálkozás nem volt hiába, ugyanis este 10-kor kezdődött a buli. Szóval szépen hazajöttünk, de este már csak hárman (Vincent, Camille és én) mentünk vissza a Szent Péter és Pál székesegyházba.

A nemzetközinek meghirdetett mise főleg észtül és oroszul zajlott egyetlen rövidke angol nyelvű sztoritól eltekintve, de ennek ellenére azt kell mondjam, h tetszett. Az olykor hegedű és/vagy orgona kísérettel ellátott éneklős részek nagyon szépek voltak. A hangulat pedig egészen magával ragadó volt, amikor a teljesen megtöltött sorokban az emberek gyertyát tartva közösen énekeltek. :) Egészen kellemes élmény volt, és most már elmondhatom, h voltam misén :)

Hazaérve a többiek elkészültek a tojások megfestésével. "Csak" egyszínűre festették őket, de így is jól mutattak másnap a közös húsvéti vasárnapi ebéden.

íme a húsvéti menü

Szóval megegyeztünk, h mindenki süt-főz vmit, bedobja a közösbe, és mint egy nagy család közösen megebédelünk. Volt itt minden: húsleves, sült csirkecomb, pogácsa, tésztasaláta, palacsintatészta-bundás alma, répás-almás muffin, csoki hegyek, almáspite... Végül is olyan soknak bizonyult az ételmennyiség, h még  közös vacsora is lett belőle :D

Hétfőn suli, német tanulgatás, blabla. Este pedig kipróbáltuk a társasjátékot. Mondanom sem kell, nagyokat nevettünk. A kedvenc feladattípus az volt, amikor egy dal szövegét elpantomimezve kell a többieknek kitalálni, h melyik dalról is van szó. Íme egy példa:

Kedden délelőtt végre elmentem megint a sport központba kb. két hétnyi kihagyás után. Csak 2-3 alkalommal fulladtam meg majdnem a köhögéstől, de már hiányzott, h mozogjak kicsit. :D

Németet tanulgattam még a nap folyamán, aztán megcsináltam a francia házimat, és eltipegtem a suliba francia órára. És most végre nem volt uncsi. Tök sokat beszéltünk franciául, és egyáltalán nem volt uncsi! :)

Suliból visszaérve segítettem elkészíteni a francia vacsorát. Crock monsieur (szendvicsféle: tejföllel megkent kenyérszeletek között sonka és sok sajt, a tetején sajt -> sütőben megsütve), kétféle saláta, puding és almás süti. Nyami :) Aztán a csapat egy része lelépett a központba hesszelni, de a másnapi német dolgozatra való tekintettel én itthon maradtam, bár nem tanultam magam halálra :P

Szerdán délben bementem az egyetemre, 3-ig public speaking órán üldögéltem, aztán a maradék egy órát a német dolgozatig a könyvtárban töltöttem. Egy kellemesen napsütötte asztalnál helyet foglaltam, és bámultam ki a fejemből, pontosabban a hatalmas üvegfalon keresztül a napfényes fákra átnéztem még egyszer a német dolgozat anyagát. Egy igazán meglepő és pozitív élménnyel is gazdagodtam: a velem szemben ülő észt fiú néha-néha mosolygott, és mosolyogva(!) köszönt el, amikor felállt az asztaltól :)

Este Lisivel bementünk a városba, h megnézzük a Movie Night következő filmjét az Estonian Business School épületében. A Mushrooming (~Gombászás) c. észt filmet néztük meg. Állítólag kiválóan tükrözi az észtekre oly' jellemző sötét humort; elborzadtunk egyes jeleneteknél, és közben mégis nevettünk. Egyszer mindenképp érdemese megnézni, már csak a csodás természet miatt is, de maga a történet is érdekes: az emberek pénzén Peruba utazó politikus gombászni meg a feleségével, ill. egy híres zenész is hozzájuk keveredik, majd sikeresen elvesznek az erdőben...

A film után a már jó néhányszor emlegetett Nimeta nevű bárba mentünk, és néhány koktél ill. egy kaliforniai srác társaságában vártuk a többiek érkezését, hogy aztán átmenjünk a Müntbe, ami végül nem következett be.

még mindig várunk

és még mindig várunk (am ez a két pohár lötyi ugyanaz a koktél akarna lenni)

Azért voltak ám furcsa események. Amikor vmi random párocska hosszasan smárol és táncol, majd a srác nemes egyszerűséggel közszemlére teszi a lány mellét... hát, mit ne mondjak, az kicsit meglepő. A  mellettük álló biztonságis meg csak barátságosan pislogott rájuk. Gondolom ő is élvezte a látványt. Tallinn meg kisebb, mint azt az ember gondolná. Két észt srác jött oda hozzánk, h láttak minket a trolin kora este, és mi lenne, ha ennek örömére beszélgetnénk. Eddig még oké is, sőt, még meg is örültem, h végre találkozok hasonszőrűekkel, ugyanis építőmérnökök voltak, de aztán annyira nem volt kellemes a társaságuk, h ne hagyjuk őket faképnél. De ők biza nem adták fel. Lelkesen trécseltem az amerikai sráccal (akinek mellesleg az apukája, nagybátyja és nagypapája is építőmérnök (!) - micsoda este, ennyi építőssel már rég hozott össze az élet), szóval lelkesen trécseltem ezzel a sráccal, mikor odajött az egyik észt, és felajánlott nekem egy B tervet, h menjünk át egy másik helyre. Szerencsétlenségére azt a bárt kifejezetten nem szeretem. Ekkor jött a C terv: táncoljunk... Na ez még kevésbé hozott lázba... Tanulság: fiúk, ha egy lány már harmadjára mond nemet, akkor valószínűleg komolyan gondolja!

A csütörtök leginkább semmittevéssel telt. Délben sikerült felkelni, aztán... aztán nem tudom, reggeli, zuhi, internet, film, szundi, ötletelés, h mikor hova kéne kirándulni,... És most itt ülök éjjel fél 3. Jó éjszakát, szép álmokat, v éppen szép napot, kinek hogy tetszik :)