Az év első leégése - Helsinkiben

A hét második felében sem unatkoztam. Szülinap, leégés, buli új helyen...

Kezdjünk is neki.

Gyerekek, május másodika van. Még mindig nem tudom pontosan, h mikor és milyen útvonalon jutok haza, de hamarosan gondolom csak kitaláljuk, hiszen május 15-én letudom az utolsó számonkérést is itt a Tallinni Műszaki Egyetemen, és igazság szerint már az erasmus ösztöndíj is az utolsókat rúgja (pedig szuveníreket még nem is nagyon vettem).

Csütörtökön volt Guillaume barátunk szülinapja, ezért elhatároztuk, h egy csendes meglepetésbulifélét szervezünk neki. Délután eltipegtem boltba, beszereztem az ajándékokat, és a tortához szükséges alapanyagokat, majd megsütöttem életem első szülinapi tortáját. Nem lett vmi csodaszép, de az íze annál jobb, és persze csupa szeretettel készítettem, úgyhogy pikk-pakk el is tűnt, mikor oda került a sor.

íme a "remekmű"

Este 10-re áttipegtünk a szomszédos koliba, ettünk-ittunk, csevegtünk, fiúk körmét lakkoztuk, ahogy ez már csak lenni szokott, majd a másnapi korai indulásra való tekintettel legkésőbb éjfélre haza akartam érni. Na ebből fél 2 lett, de egye fene, megérte :D

Szóval péntek, hajnali 5, bittyog az ébresztő. Csodás módon 3 és fél óra alvás után gond nélkül keltem föl, de azért a zuhanyzás nagyban hozzájárult ahhoz, h sikerüljön normál méretűre nyitni a szemem. Gyors reggeli és szendvicskészítés után indultunk is a kikötőbe. Igaz a hajó csak 8-kor indult, de ajánlatos már előtte egy órával ott lenni, h becsekkoljunk, átvegyük a jegyet, stb... Elég sok erasmusos volt a hajón, ugyanis Helsinkiben szlovák-francia jéghoki meccs volt aznap, amit ugye a saját kis francia és szlovák delegációnk (Camille, Cédric, Vincent, Matej) és még sok másik lelkes szlovák akart megnézni. Márkkal minket nem hozott túlságosan lázba a meccs gondolata, úgyhogy mi szimplán város nézni mentünk a finn fővárosba.

Gyönyörű napos időnk volt, szóval kimentünk kicsit a fedélzetre élvezni a tenger békéjét és nyugalmát. Na meg igazság szerint a korlát mellett álldogálva kevésbé tűnt föl, hogy oldalirányban imbolyog alattunk a Viking Xprs 8 szintes komplexuma.

A Viking XPRS fedélzetén

lehet, h a finnekhez mentünk, de attól még a svédeket mindig jobban szeretem :)

Gyerekek, hogy arra is lusta legyek, hogy blogot írjak... hihetetlen. Szóval tanulok inkább egy kis németet, és utána folytatom a mesét. 

Közben kedd délután lett, folytatom a mesét...

Szóval fél 11 magasságában érkeztünk meg Helsinki egyik kikötőjébe. Nem óhajtok mindent részletesen leírni, inkább egy általános benyomást és képet adnék a városról. Részemről nem találtam benne semmit, ami miatt első látásra beleszerettem volna. Kezdjük azzal, hogy nem egy nagy város, bár ezzel igazából nincs semmi baj, mert gondolom mindent meg lehet ott találni, amit csak akar az ember, kivéve a sörtől eltérő nemű alkoholt a boltokban... De az általunk itt tisztességes mennyiségben fogyasztott A.Le Coq is 2,25 volt. Kevésbé flancos szórakozóhelyen ennyiért már meg lehet venni, de boltban gyenge akcióval már 70 centért hazahozhatjuk. Ennyit az árakról.

oh, ez még a hajón. Ahogy nálunk a csokikat lehet ilyen kis adagolóból venni, itt a feleseket.
Mondjuk itt más a kategória, mint otthon:
Baileys, Vana Tallinnn, Jägermeister, Bacardi, Chivas Regal. J.Walker....

Szóval első körben a kikötőtől komoly 5 percnyi sétára található főteret és az útba eső, alábbi képen látható, ortodox templomot néztük meg.

itt is van ám ortodox templom

A helsinki katedrális - a leggyakrabban fotózott épület a finn fővárosban

Némi turisztgájd fülszöveg: A finnül Helsingin tuomiokirkko-nak vagy Suurkirkko-nak hívott katedrális a finn főváros főterén, a Szenátus téren látható. Az evangélikus katedrálist 1830-1852 között építették I. Miklós orosz cár és finn főherceg részére. Korábban Szent Miklós templomnak nevezték, egész 1917-ig, Finnország függetlenedéséig. A templom eredetileg ortodox volt. Az épület Carl Ludvig Engel tervei alapján neoklasszicista stílusban épült (az építész egyéb művei szintén a tér környékén láthatóak). Jellegzetessé zöld főkupolája teszi, csodálatos látvány.

Tényleg nagyon klasszul néz ki, de ami nekem jobban tetszik (és egész Helisinkiben ez volt az alap benyomásom), hogy az egész tér és város egyszerűen tágas. Hatalmas terek, tömérdek mennyiségű tiszta park, széles utak, ahol a kétirányú forgalmat középen egy parkosított sétáló rész választ el, ahol az emberek leülhetnek a padokra, a fűbe vagy éppen a kellemes kávézók vendégszeretetét élvezhetik. 

Aztán ha már vettünk egy napijegyet (8 euro, ami a bkv 1650 Ft-os napijegyéhez képest nem is drága) a mindenféle közösségi közlekedési eszközökre, akkor már kihasználtuk, hogy itt beza' a hajó is beletartozik a normál járművek sorába, úgyhogy felszálltunk egyre, ami a Suomenlinna (~finn vár) szigetére visz, ami tulajdonképpen nem vár, hanem erődítmény, és még a svédek építették. Cukker 3 szigetből álló kis csoport, amit hidak kötnek össze. Amellett, hogy itt van a tengerészeti akadémia, megcsodálhatjuk ugye az erődítményt, ágyúkat, múzeumokat, templomot, de vannak itt lakóházak is, és ami mindennél fontosabb: csodás környezet!

teknőcök a kikötőbeli piac mellett

a hajón

meseszép :)

elvegetálnék 15 percnyi hajózásra a központtól egy ilyen szigeten, ilyen házakban :)

turisztikai központ, tégla, acél, fa --> <3

A hajón az is bebizonyosodott, hogy kisebb a világ, mint azt az ember gondolná. Tessék elképzelni a következő jelenetet: Ülünk Márkkal a kis szigetekre vivő hajó fedélzetén, gyönyörű napsütéses idő, élvezzük a tenger apró szigeteivel nyújtott látványát, próbáljuk lefotózni a hajót követő sirályokat, és akkor egy nő beáll a hajó legvégébe úgy, hogy kellően belelógjon a képbe az össze turistának. Na már most kellően ritka és semmi máshoz nem hasonlítható nyelvet beszélve megjegyeztem Márknak, hogy úgy tűnik a nénit nem zavarja, hogy rajta lesz jó pár ember képein. Erre legnagyobb megdöbbenésemre a nő odafordult hozzánk, és magyarul válaszolt, hogy "ó, elnézést, észre sem vettem". Mondanom sem kell se köpni, se nyelni nem tudtam, és hirtelen nem csak a nap és szél együttes hatása miatt lettem fülig vörös. Sűrű elnézés kérést követően beszélgetésbe elegyedtünk. Mint kiderült zenetanárként érkezett Finnországba a férjével egy évre... 25 évvel ezelőtt, mert akkoriban hiány volt ezen a téren, és a magyar zeneoktatásnak már akkor is jó volt a  híre. Aztán valahogy ott ragadták a Helsinkitől 3~400 km-re északra lévő kisvárosban. Együtt barangoltuk be a kis szigeteket, és megmutatott nekünk olyan helyeket, amik annyira nem ismertek az átlag turisták körében. A nagy beszélgetés közepette pedig egyszer-csak kiderült, hogy a férje Hajdúsámsonból származik (ha vki nem tudná, az az én szülőfalum)!!! Na az volt aztán a megdöbbenés :D :D :D 

Végül jó 3 órát barangoltunk "Helsinki várnegyedében", majd fölszálltunk egy visszafele menő hajóra.

na pl. ilyen nagy terekről beszéltem

játszótér sziklákkal és rénszarvassal :)

Jean Sibelius zeneszerző tiszteletére készült emlékmű

Alvar Aalto építész és formatervező háza előtt

Az összbenyomás részemről egy élhető város képét adta, de valahogy nem a szerelem első látásra. Bár a szerelem lakóhely választása esetén azért csalóka lehet.

Este fél 10-kor fáradtan szálltunk föl a Tallinnba induló hajóra, és a 2 és fél órás utat gond nélkül végigaludtam egy asztalra borulva. Mikor hazaérve tükörbe néztem pedig rá kellett döbbennem, hogy idén először leégtem, Helsinkiben. :)