Az Utolsó Hét Észtországban

Ennek a bejegyzésnek is eljött az ideje. Az Utolsó Hét Észtországban. Hihetetlen, hogy elrepült ez a 4 hónap. Emlékszem, még most cipeltem föl a hatalmas bőröndömet az ötödik emeletre, mert ugye lift az nincs, most meg itt vagyok, hogy le kell cipelnem ugyanezt a bőröndöt. A bőrönd tartalma kicsit változott. Elfogytak belőle az otthonról hozott speckó ételek és italok, viszont kerültek bele itteni finomságok, némi új ruha és persze söröspoharak. Ettől azonban fontosabb az a sok-sok emlék, amivel itt gazdagodtam; nagy nevetések, közös megfagyások a kirándulások folyamán, vagy most már inkább a közös "megdöglök, olyan melegem van" felsóhajtások, és az a temérdek hülyeség, amit csináltunk, az átbulizott esték vagy éppen csendes (vagy kevésbé csendes) iszogatások a konyhában/folyosón. A rengeteg új ember, akit megismertem.... természetszerűen nem szerethet mindenkit az ember, és persze itt is van olyan, aki nem lett éppen a szívem csücske, de látókör tágításnak, és az emberekkel való bánásmód és együttélés gyakorlásának kiváló volt az elmúlt időszak, és persze akad olyan is, akivel a hazatérés után is szívesen tartanám a kapcsolatot. Ó te jó ég, nem gondoltam volna, hogy ez a szemeszter tényleg ilyen gyorsan elrepül...

2013. május 16., csütörtök

Sok extra terv hiányában csütörtökön felkerekedtünk Márkkal, hogy így nem sokkal a hazaindulás előtt beszerezzünk némi szuvenírt, amire ugye az elmúlt négy hónap során egyébként nem nagyon volt idő Persze ha már ilyen csodás napsütés volt, akkor közben elkerülhetetlen, hogy a szuveníresek felkeresése közben várost nézzen az ember egy kicsit, és rácsodálkozzon olyan szépségekre, amiket ezidáig a hó eltakart, vagy éppen eltérő módon volt szép. Virágzó és lombos fák, az óváros terei, utcái telis-tele az éttermek, pubok, kávézók teraszaival és asztalaival, nyüzsgő élet... Csodás :) Voilá

Freedom Square

virágzó fák :)

Csütörtök estére volt kiírva az ESN Farewell Party (erasmusos búcsúbuli) a Casablancában. Sajnos az "évkönyvet" nem kaptuk meg, mert még nem készültek el, pedig poén lett volna aláírattatni mindenkivel, de ez van. Az ígéretek szerint majd az egyik srác elpostázza nekem :) Szóval vissza a bulihoz. Először is jó hosszú sort kellett várnunk, hogy bejussunk, aztán fizetni némi beugrót, majd élvezni, hogy folyamatosan megszakítják a bulit vmi hirdetnivalóval. Például a fotóverseny nyerteseit vagy éppen a táncparkett királyát és királynőjét hirdették, avagy azt, hogy ki készítette a legjobb paparazzi fotókat, ki tanult meg legjobban észtül, melyik csapat nyerte a focikupát, stb. stb... Egyébként a zene jó volt, a társaság szintúgy, és egy cseppnyi alkohol elfogyasztása nélkül is marha jól éreztem magam. Ennek igen prózai oka van: kora estére volt egy kis lázam, úgyhogy begyógyszereztem magam, és nem voltam elég elvetemült ahhoz, hogy a bogyóra alkoholt fogyasszak, mert hát a bulit mégsem akartam kihagyni, vagy rosszul lenni közben. Így aztán valamit valamiért, ott voltam a buliban, iszonyat jól éreztem magam, még most is ismertem meg új embereket, hülyültünk a haverokkal, és táncoltam sokat a szokásos sráccal, akit mellesleg megszavaztak a táncparkett királyának :) 

2013. május 17., péntek - Let's go to the beach, each... 

Elérkezett az ideje, hogy megmártózzunk a Balti-tengerben. A csütörtöki buli után valami dél körül sikerült talán felkelni, és a jó időre való tekintettel Márkkal úgy döntöttünk, hogy nincs mese, ideje kipróbálni, hogy milyen is az a homokos tengerpart és a víz Tallinnban. 

Íme a strandra vezető út a csinos kis fenyőerdőn keresztül. Nem sok tengerparton jártam életemben, egész konkrétan most voltam tengerparton először, de valahogy nekem a fenyőfa+homokos tengerpart kombó nem igazán jön össze. Valahogy a tévében mindig pálmafák szegélyezik a partot. Ettől azonban most tekintsünk el, hiszen ennek is megvan a maga varázsa.

fenyők között vezet az út a tengerpartra

tűlevél, toboz, homok, tenger

Miután elkezdtünk lassan besétálni a tengerbe, rájöttünk, hogy ez a ~7°C körüli víz erre nem igazán alkalmas, úgyhogy inkább kidőltünk a napra, hogy alaposan felmelegedjünk, majd vegyünk egy nagy levegőt és…

Állunk a vízparton egyszál fürdőfelszerelésbe
Én: Háromra?
Márk: Háromra.
Én: Jó, akkor háromra.
Mindketten: eeeegy, kettőőőő, h…
Én: De biztos hogy ezt akarjuk???
Márk: Ha már egyszer itt vagyunk.
Én: Hát jó.
Mindketten: egy, kettő, hááároooom

És ezzel őrültek módjára elkezdtünk berohanni a tengerbe, amíg bírtuk szusszal, de a hideg  víz ellenállásával nem bírtunk túl sokáig, és eléggé sekély a víz, úgyhogy még mindig csak térdik ért, amikor úgy döntöttünk, hogy ideje lesz beledőlni a vízbe. Nagy levegő, és hátradől! Aztán még néhány „ez k***a hideg” és sikoly közepette nyakig merültünk a vízbe. De a vicces, hogy miután a bőröd alatt elfagynak az idegvégződések, már egyáltalán nem tűnik hidegnek a víz, de valahogy kiemelkedni a szélbe és napsütésbe még mindig sokkal kellemesebbnek tűnt, pedig azt hittük, hogy le fogunk fagyni a parton.

Csobbanás után megszárítkoztunk, felöltöztünk, és szépen hazaindultunk. Fürdés Tallinnban, a Balti-tengerben – pipa J

2013. május 18., szombat– Tartu, csapó 2

Péntek reggel hatalmas köd köszöntött minket az ablakból kinézve. Jött is a dilemma egyből, hogy mégis mit kéne felvenni. Négy különböző időjárás-előrejelző oldal csekkolása után igen eltérő mennyiségű és minősége ruházatba bújtunk, és elindultunk az Autobussijaamra, hogy felszálljunk a Tartuba menő buszra. Igen, egy héttel korábban már jártam ott, de akkor nem sokat láttam ebből a bájos kisvárosból, és azt kell mondjam, hogy megérte visszamenni; egy remek napot töltöttünk ott.

Körbejártuk a nevezetességeket, főteret, templomokat, híd, szökőkút, botanikus kert, egyetem, stb, stb.

Arra következtetésre jutottam, hogy az egy városra jutó köztéri szobrok száma Tartuban lehet a legmagasabb, de komolyan.

Amúgy iszonyat meleg volt, közel 30 fok, csak úgy folyt rólunk a víz a város utcáin sétálgatva, úgyhogy egy kisebb kör után javasoltam, hogy iktassunk be egy folyóparti parki sétát az árnyékban. Csak azzal nem számoltam, hogy ott meg baromi sok lesz a szúnyog, úgyhogy azóta is viszket a karom, meg az a 15 centi a lábamon, ami a farmer szárának felhajtásával után közszemlére tétetett

Aztán kellően éhesen huppantunk le egy a főtérről utcácska éttermének teraszán, hogy megebédeljünk. Gondolván, h saku-s (nagy mennyiségben fogyasztott észt sör) poharam még nincs, dacolva az 30 centes többletköltséggel Sakut rendeltem… amit megkaptam egy felirat nélküli egyszerű 5dl-es pohárban. Ezek után nem volt mit tennem, kénytelen voltam Kinga Fizz-es (nagy mennyiségben fogyasztott cider) poharát elhozni.

A visszaút előtt még volt időnk fülhallgatót és némi útravalót venni a buszmegálló melletti bevásárlóközpontban. A fülhallgatóra a busz nyújtotta fullos szolgáltatások miatt volt szükség. Minden ülés háttámlájába egy kisméretű érintőképernyős vacak volt beszerelve. Internet, játékok, zene, filmek... úgyhogy a 2 és fél órás út igen hamar elröppent egy Tom Cruise film társaságában.

Hazaérve eredetileg a tallinni múzeumok éjszakájára akartunk még elmenni, de egyrészt már túl késő volt, és csak éjfélig tartott a buli, másrészt meg az egész napos sétálgatás azért lefárasztotta a csapatot, úgyhogy nemes egyszerűséggel egy zuhany után kidőltünk.

Lustaság és időhiány miatt inkább nem válogattam a képeket, de ITT megtekinthetőek az aznap készült fotók.

2013. május 19., vasárnap

Kedves Márk kollégám javaslatára és szervezésében egy maroknyi lelkes magyarral megnéztük Észtország legynagyobb, Jägala névre hallgató vízesését. Íme:

Ezen a napon is viharra számítottunk az előrejelzések alapján, minek következtében úgy leégtünk, hogy az én vállamnak 4 nap kellett, hogy azt mondhassam, most már nem fáj, ha hozzáérek :D Mondjuk lehet nem kellett volna kifeküdnünk a folyóparti fűbe a kora délutáni tűző napsütésben. De mi egyebet tudnánk csinálni, ha a buszjáratok nyújtotta lehetőség miatt kötelező módon legalább 5 órát el kell töltenünk a természet lágy ölén, és olyan eszeveszetten sok látnivaló nincs. Viszont jó magyar turistaként szendvics nélkül sohasem indulunk útnak, a buszmegállóban lévő kisbolt pedig bővelkedik a hideg sörben. :D

Jó társaság, kellemes nap J

Hazaérve a szobatársakat/szokásos bandát a hostel melletti nagy köveken napozva találtam, úgyhogy mit volt, mit tenni, én is megragadtam egy sört és letipegtem hozzájuk. Kellően fáradt voltam ahhoz, hogy egy sör után is szalonspicces legyek, úgyhogy a sürgős alvás mellett döntsek :)

2013. május 20., hétfő

vészesen közeledik az utolsó nap, úgyhogy a még eddig kimaradt dolgok legalább egy töredékét igyekeztem pótolni. Van egy templom a nemzeti könyvtárral átellenben, ami mellett mindig elhalad a troli, és év eleje óta mondjuk, hogy azt majd mennyire meg kéne nézni közelebből. Hát most megtettem. A Kaarli Kirik…..

gyereksarok :)

Aztán ha már ott voltunk, akkor benéztünk a Vadasue Väljak másik oldalán található Jaani Kirikbe is, ahol pont akkor ért véget a mise, ahogy odaértünk. Tisztelettudóan megvártunk, amíg kijöttek az ötyék, majd szépen betipegtünk, hogy turistáskodjunk egy kicsit. Csak akkor lepődtünk meg, amikor kifele menet zárva találtuk az ajtót :D Szerencsére nem került sok időbe találni egy kedves nénit, aki kiengedett minket.

itt is gyereksarok :)

A következő napirendi pont a rövidnadrág vásárlás lett volna. Részemről kevesebb, vagy inkább azt is midhatnám, hogy siker nélkül, hiába próbáltam fel eme ruhadarab tucatjait. Amíg Márk férfias egyszerűséggel fölpróbált egyetlen egyet, és azt meg is vette. Felháborító! :D

2013. május 21., kedd

Következő helyszín, ahol még nem jártunk: TV-torony. Kinga és Márk társaságában indultunk el, hogy vessünk egy pillantást Tallinnra a magasból. Bár ez a TV-torony több, mint egyszerű kilátó a köznép számára. A torony 22. szintjén egy étterem várja a nagyközönséget, ill. ki lehet sétálni a jólevegőre, és brutális szélfújába. A brutális szélfújásra való tekintettel az ajtó melletti hosszú fogassoron pedig barátságos polár plédek kínálják magukat – nem csak a fázósabbaknak.

A 21. szinten ~170 méteres magasságban egy kiállítótermet alakítottak ki. A futurisztikus hangulatú helyiségben változatos tárgyú ill. a világ fejlődéséhez hozzájáruló észt találmányokról szerezhetünk tudomást. Továbbá a padlóra fel vannak címkézve a szélrózsa minden irányában található városok a világ közelebbi és távolabbi pontjairól egyaránt.

170 méter mély lyuk

pont mint a kengyelfutó gyalogkakukk és a prérifarkasos mesékben 

Budapest 1376 km!

Márk játszik, de a cigicsempészek mindig átjutnak :D

Az első szintén még magával a toronnyal, az építésének körülményeivel, történetével ismerkedhetünk meg a Seaplane Harnour Museumból ismerős interaktív módon. Azt kell mondja, ezek az észtek tudják, hogyan lehet érdekesen eladni még a szárazabbnak tűnő információt is.

Eredeti terv szerint a TV-torony közvetlen szomszédságában található botanikus kertet is meg akartuk látogatni, de a toronyból lenézve arra a következtetésre jutottunk, hogy még nem volt túl sok virág a szabadban, ezért a 2,5 eurós belépőt inkább Észtország legrégibb kávézójában, az óváros szívében található Maiasmokk Café-ban elsütiztük. 

A Maiasmokk épülete

ÉS BELÜLRŐL

SÜTIIII!!!!

Este „Püü Party”, ami annyit tesz, hogy a Tallinnban szakmai gyakukat töltő magyar szakácsok és cukrászok házikójában hesszeltünk. Igazság szerint egy ember kivételével, én most találkoztam velük először, de ettől eltekintve nagyon jól éreztük magunkat. Ivászat, hülyülés, sok-sok magyar szó… És fél év után most először ismét hallottam Fluor Mizuját!!!

Az utolsó trolit némi futással, és a trolivezető néni kedvességével sikerült elkapni.

Püü képek? :P

2013. május 22., szerda

Ezen a napon napközben nem sok különlegeset sikerült véghez vinni. Elkezdtem összepakolászni a lomjaimat, délelőtt még eltipegtem a mosodába, hogy tiszte ruhákkal indulhassak haza. Késő délután pedig eljött az ideje, hogy a félév termését kamatoztassuk = visszavittük az üres üvegeket. A mérleg: 235 sörös doboz/üveg/flakon 18 euro 24 cent értékben, amit gyorsan el is költöttünk egy üveg vodkára, borra meg némi üdítőre és chipsre. 4 lánynak pont ideális :D

a konyhánk :D

úton a visszaváltó automatához

lelkesen etetjük a masinát

Aztán este az utolsó közös vacsoránk is megesett Tallinnban. Mindenki sütött-főzött valamit, mint anno húsvétkor, csak most kibővült a kör még egy-két emberrel.

Vacsi után pedig összekészülődtünk, és elindultunk az utolsó tallinni erasmusos buliba. Funk the School Session 7 a Müntben. Kicsit kalandos volt a bejutás, mert Frankot sportcipőben nem akarták beengedni, de aztán vmi csodával határos módon sikerült fél percen belül egy hasonló méretes lábbal rendelkező hapsit találni az utcán, akivel pik-pakk nyélbe is ütötték a cipőcserét :D

magyarok - akik élvezik, ha Fluor Mizuját játsza a DJ

Aztán jöhetett a buli zárásig! Ami egészen korán történt ezútta, hajnali fél 4 körül már lelkesen ki akartak minket tessékelni, úgyhogy Frank és Gergő társaságában még áttipegtünk a Nimetába, gondolva, hogy folytatjuk az estét, de onnan is igen hamar kitettek minket. Alig, hogy belekortyoltunk a sörünkbe, jött a biztiőr, hogy kettő percünk van, hogy befejezzük az italunkat. Mondom neki, hogy én lány vagyok, annyi idő alatt nem tudom meginni. Erre ő nagy kegyesen: rendben, akkor három perc. :D

Szóval kénytelenek voltunk hazataxizni, ahol még hosszasan üldögéltünk a konyhában és csevegtünk...

2013. május 23., csütörtök

Az utolsó napom Tallinnban! :'(

Dél körül keltem az előző esti buli után.Igencsak felemás érzések kavarogtak bennem. Jó lesz újra látni a családot, barátokat, de a fene se akarja itt hagyni ezt a csudaklassz társaságot és gondtalan életet! Közösen megreggeliztünk az előző estéről maradtakból, és hát jó magyarhoz illően, ha már egészen jó kedvvel ébredtem, gyorsan Márkkal és Gergővel megittunk egy-egy kétcentnyi vaníliás vodkát, csak hogy jól induljon a nap :D

Reggeli után pedig elkezdtem bepakolni a bőröndbe. Mikor eljutottam odáig, hogy kivegyem a fiókból a zoknikat, bepillantottam a már teljesen üres szekrénybe, és hatalmas könnycseppek kezdtek legurulni az arcomon. Ez egyszerűen leírhatatlan. Mikor otthonról jöttem el, az teljesen más volt, mert tudtam, hogy oda bármikor visszamehetek, de most az erasmus félév ezzel véget ért számomra. Ültem a már majdnem teljesen becsomagolt bőröndöm mellett, bámulva az üres szekrényre, asztalra, és egyszercsak valami mérhetetlen ürességet éreztem. Nem akarom, hogy vége legyen!

Aztán, hogy legyen egy kis kimozdulás, Márkkal eltipegtünk még utoljára Rimibe egy kis útravalót venni. Hazaérve még ezeket is beleoktrojáltam a bőröndbe, és elkezdtünk készülni, hogy megünnepeljük Vincent szülinapját. Szépen összegyűltünk a konyhában annak rendje és módja szerint, majd egyszercsak megjelennek a csajok egy adag muffinnal (by Camille), fotómontázzsal (by Lisi) és csokicsomaggal (by Gabi). Nem kérdés, még mielőtt bárki bármit szólhatott volna, elkezdtem zokogni. Nagy ölelések, sírás és szipogás, aztán gyorsan megitatták velem a vodka maradékát, hogy megnyugodjon az idegrendszerem.

itt még/már sírok, én? pfúújjj :S :)

Aztán pedig Vincentet is felköszöntöttük. Ő sem számított rá, ás ő is meghatódott kellőképpen.
Volt még egy óránk az indulásig, szóval addig beszélgettünk, megittam az utolsó tallinni boromat és sörömet, majd letipegtünk, hogy csináljunk 1-2 csoportképet. Aztán ismét nagy ölelések, búcsúzás, sírás és nevetés.

az utolsó tallinni csoportkép

legjobb lakótársak <3 - best flatmates ever :)

Aztán irány a busz. Guillaume kikísért minket a buszállomásig, és Chencen is sikeresen elérte még a 23-as buszt, ami az erasmus-lét végét jelentető Autobussijaamra vitt minket. Ahogy a busz bekanyarodott a hostel mellett a csapat még lelkesen integetett nekünk, és ismét ott álltam a busz ablakában integetve, nevetve és patakzó könnyekkel.

Így ért véget ez a szemeszter. Márkkal felszálltunk a nyolcnapos hazautunk első állomása,  Vilnius felé induló buszra, miközben kavargott bennem mindenféle szebbnél szebb emlék.

Annak reményében zárom soraimat, hogy még adhatok arról beszámolót, hogy ezután a leírhatatlanul szuper félév után is tartjuk a kapcsolatot, és rendszeresen összehoz minket a sors a világ valamely szegletén!
Köszönöm mindenkinek, akik hébe-hóba vetett egy pillantást arra, hogy mit írkásztam itt össze. A viszont látásra/ hallásra/ olvasásra!

Viszlát!